Régóta állandó téma, hogy a magyarok nyelvtudása siralmas, az okokat, problémákat már sokan több alkalommal is összegyűjtötték. A megoldásra viszont nehezen találni ötleteket. A Nyelvtudásért Egyesület figyelemfelhívó akcióját, konferenciáját eddig semmilyen javaslati csomag nem követte. Ebben a posztban megpróbálom összegyűjteni, szerintem mit lehetne tenni a nyelvtudás támogatásáért. (A poszt erősen összefoglaló jellegű, korábbi posztokra és kommentekre támaszkodik.)

Szükségszerű a paradigmaváltás a tanárképzésben

Itt írtam róla, hogy a jelenlegi módszertant teljes mértékben a könyvkiadók határozzák meg. A tanárszakos diákok az egyetemen módszertan tantárgy címszó alatt nem a kutatási eredményekkel foglalkoznak, hanem az éppen aktuális trenddel ismerkednek meg. Alapvető tévedés, sőt súlyos félrevezetés azt sugallni, hogy a nyelvtanítás módszertana egy folyamatosan fejlődő, felfelé ívelő tudomány. Aki átélt életében már legalább két divatirányzatot, az tudja, hogy a hatékonyság nem változik, ugyanolyan gyenge marad. Mivel a tanár szakosok tényként tanulják meg az aktuális divat hatékonyságát, sőt akár le is vizsgáznak ebből, minimális szinten sem kérdőjelezik meg az eléjük kerülő könyvek minőségét. Így jutunk el oda, hogy a laikus tanulók sokkal jobban látják, hogy az adott eszköz nem működik, mint az abból tanító, és azt gondolkodás nélkül védő tanárok. Ha a tanárok elképzelni sem tudják, hogy a könyv rossz, kudarc esetén szükségszerűen a tanulókban fogják keresni a hibát. Aki nem ért el eredményt, így lesz lustának, rossz nyelvérzékűnek bélyegezve. Hosszútávon rendkívül előnyös lenne, ha az egyetemek függetlenednének a kiadóktól, rövidtávon már az is sokat segítene, ha a tanár szakosok önszorgalomból megismerkednének a lehetséges módszerekkel és az azokhoz kapcsolódó kutatásokkal.

Előre is elnézést kérek mindenkitől, ha durvul a stílusom, de kezdem elveszíteni a türelmemet. Lehet, hogy a rossz könyvek intenzív tanulmányozása teszi, de Vida Enikő művét én már kikérem magamnak.

Ennél unalmasabb, szárazabb, favágóbb könyvet én nehezen tudnék elképzelni. A másik, amiben kimagaslik ez az alkotás, az átadni kívánt információ mennyisége. Egy ütő-vágó trenírozás történik maximális céltudatossággal a NAT elvárásait végig követve, szemeinket az érettségire és a nyelvvizsgára függesztve. Iszonyatos önfegyelem kell ehhez a könyvhöz, és még annál is több. Erős bűntudat, büntetés iránti vágy, mazochista hajlam.

Vida Enikő előadja a francia nyelvtanulás információkészletét. Mindent a megszokott, logikus sorrendben tár elénk teljes részleteséggel, kíméletlen alapossággal. Nehogy legyen egy kis sikerélményünk, nehogy találjunk valami kedvcsinálót, motiválót. Ez volt az egyik első könyv, amiből megpróbáltam jó néhány éve megtanulni franciául, természetesen sikertelenül. Emlékszem rá, hogy azt a következtetést vontam le, hogy a francia nyelv embertelenül nehéz.

A magyar nyelvoktatás jelenleg a kommunikatív stílust követi, amit általában a 80-as évekig divatos nyelvtanos-fordító stílussal állítanak szembe. Az általános vélekedés az, hogy a hagyományos, nyelvtanos stílus után a fejlettebb, minden szempontból kedvezőbb kommunikatív stílus honosodott meg. A rossz eredmények okát sokszor úgy határozzák meg, hogy a tanárok nem hajlandóak a kommunikatív stílust követni, ragaszkodnak a nyelvtanos-fordító módszerhez. Ebben a posztban megpróbálom bemutatni a kommunikatív stílust, annak megjelenését a nyelvtanítás történetében, és azon is elgondolkozok, jobbak lennének-e az eredményeink, ha minden tanár a kommunikatív stílust követné.

A történeti áttekintéshez James L. Barker A nyelvtanítási módszerek halandóságáról (On the mortality of language learning methods) című előadását vettem alapul, utána olvashatóak a saját észrevételeim.

A francia nyelvvel sokáig hadilábon álltam. Azt gondoltam, biztosan nem fogom megtanulni, nem tetszik, a franciákkal se szimpatizálok különösebben. Aztán valahogy megszületett a nyitottság a francia irányába, jött egy ősz hajú bácsi meg egy videó kurzus a 80-as évekből, és ami eddig modorosnak tűnt, az hirtelen vicces lett, érdekes és szórakoztató.

A mai napig megdöbbent, hogy az angol és a német könyvek, segédanyagok bősége milyen erős kontrasztban áll bármely más nyelv tananyagainak szűkösségével. A gimnáziumokban kötelező jelleggel használt France-Euro Express és Vida Enikő Allons-y című szerzeménye árválkodik általában a könyvesboltok francia polcán, esetleg egy-két Pons kiadvány kíséretében. Szerencsére, ha a neten kutakodunk, ennél sokkal több könyv közül tudunk válogatni.

Erre a kérdésre nyilván nem lehet mindenkire érvényes választ adni. A posztban megpróbálom összegyűjteni azokat a szempontokat, amiket érdemes mérlegelni, és körüljárni azt, hogy az eddigi tapasztalataink, tanulási szokásaink alapján melyik tűnik a legjobb megoldásnak.

Tanfolyamon

Kinek jó?

Annak, aki nehezen tudja rávenni magát, hogy otthon a tanulással foglalkozzon. Akit motivál a közösség, akiben van versenyszellem. Aki hajlandó a munkára csak azért, hogy jobb, eredményesebb legyen a többieknél.

Kinek nem jó?

Annak, akinek nem jött be a közoktatás, aki járt már tanfolyamon, de úgy érzi, nem fejlődött. Aki úgy érzi, nem átlagos teljesítményű: vagy kifejezetten nehéz eset vagy sokkal gyorsabban halad, mint a többiek.

A két kötetes In italiano olyan, mint egy antik szobor. Jobb lenne, ha meglenne a feje meg a végtagjai, de még így is értékes. Ha újonnan rendeljük meg, a két kötet 12 000 forint körül van, ehhez jön még a hanganyag 12 000-ért. Az In Italiano viszonylag nagy példányszámban fogyott régebben, szerintem antikváriumokban érdemes keresni. A hanganyag jó ha megvan, de ugyanúgy, mint a Móritz vagy a Katerinov, a könyv ebben az esetben is tökéletesen használható a hanganyag nélkül, egy ekkora kiadást szerintem nem ér meg. (12 000 forintért meg tudjuk venni mellé például az Assimilt, ami egy egészen jó könyv egy kiváló hanganyaggal.) Az, ami ma kapható az In italianóból (2 könyv és audió), gyakorlatilag a Katerinov klónja. Annyiban különbözik a Katerinovtól, hogy több benne a kultúra és az országismeret, emellett minimálisan több hozzá a hanganyag. Az In italiano is egy erősen nyelvtanos könyv, drill jeleggű feladatokkal (mondatátalakításokkal, kiegészítgetésekkel), ami remek példamondatokat, szövegeket tartalmaz. Magyar nyelvű segédletet, megoldókulcsot ugyanolyan nehéz szerezni hozzá, de magabiztos, rutinos nyelvtanulóknak jó választás lehet. A Katerinovhoz hasonlóan az In italiano is 4 csillagot ér nálam.

A Kreatív elnevezésű nyelvtanuló csomag minden, csak nem kreatív. Az elnevezés maximálisan félrevezető. Mit tartalmaz? Egy könyvet 12 leckével. Minden lecke elején kapunk egy nyelvtani összefoglalót, aztán szavak jönnek, aztán ugyanazokkal a szavakkal szóösszetételek. Minden szó többféle kombinációban is szerepel. Végül mondatokat kapunk a begyakorolt szóösszetételekkel. A szavak, szóösszetételek, mondatok oszlopokba vannak rendezve, bal oldalt magyarul, jobb oldalt idegen nyelven. Az idegen nyelvű változatok nagy része egy hanganyagon is szerepel. Mit tudunk ezzel kezdeni? A szerző eredeti szándéka szerint a mi dolgunk a szabályok megértése, feldolgozása után a fordítás, idegen nyelvről magyarra, majd magyarról az idegen nyelvre. Fordíthatunk szóban, írásban, egymás után szóban és írásban, ahogy tetszik. A Kreatív 13 nyelv tanulásához rendelkezik segédanyagokkal, amelyek a Kreatív honlapjáról rendelhetők meg. Egy kezdő csomag 22 000 Ft. Ha egy adott nyelvből minden elérhető csomagot megrendelünk (kezdő, haladó, kikérdező, nyelvvizsga felkészítő), 78 000 Ft-ot fogunk fizetni. (A középfokú nyelvvizsgához szerintem nem elég a kezdő, a haladó is kell.)

Egyszer írtam már az Assimilről, kezdőknek önmagában én nem tartottam jónak. Viszont egyre többször ajánlgattam újrakezdőknek, vagy olyanoknak, akiknek a beszédkészséggel van problémájuk. Közben az olaszos könyvek átnézésekor kicsit arcul csapott a valóság, hogy mennyi rossz könyv van, és arra jutottam, hogy az Assimil olyan, mint a só. Önmagában elég kicsi az élvezeti értéke, de szinte mindent fel lehet vele javítani. Ezért döntöttem úgy, hogy írok két nagyon ismert poliglott technikájáról, hátha valakinek segítenek az Assimilt hatékonyabban használni. A poszt végén a saját tippjeimet is megtalálod.

Előre megmondom, hogy nem szeretem és soha nem használom az Ankit. Ennek ellenére régóta készülök rá, hogy egy külön posztot szánjak neki. Hogy miért? Annak, aki szeret és tud magolni, az Anki egy igen hasznos alkalmazás, aminek ráadásul számtalan híve van a nyelvtanulók között. Az Ankiban az a legjobb, hogy ingyenes, ráadásul telefonon és offline is működik. Ha napközben van 5 percünk, átnézhetünk vele néhány szót vagy mondatot, amit meg szeretnénk tanulni.

SRS (Spaced Repetition Software) – az Anki alapja

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy egy-egy vizsgára készülve órákig tanult. A vizsgán sikeresen átment, aztán egy hónap múlva már semmire se emlékezett az anyagból. Az SRS azon a felismerésen alapszik, hogy a hosszútávú memóriában csak azok a dolgok maradnak meg, amiket többször átismételtünk, ráadásul mindig a legjobb pillanatban. Ha például 2-3 napig ismételgetünk valamit, az kisebb eséllyel rögzül, mint hogyha ugyanazt a számú ismétlést mondjuk 1 hónapos időtartamon belül végezzük el. Az a legjobb, ha minden egyes ismétlés akkorra esik, amikor már éppen elfelejtenénk az adott dolgot. A ‘spaced repetition’ kifejezést talán úgy tudnám lefordítani, hogy ütemezett ismétlés.

Ez a szép hosszú című kétkötetes könyv, az ismerőseinek csak Katerinov (a szerzők neve után) a 70-es években született. A mai napig változatlan tartalommal kapható, csak a borító lett egy kicsit más. A piros szín maradt, a betűtípus viszont új. Magyarországon neten meg tudjuk rendelni, a két kötet összesen 10 000 Ft körül van. A Katerinov tipikus nyelvtanos könyv, aki irtózik a nyelvtantól, annak nem ajánlom. Ha viszont valaki 1-2000 forintért lát belőle használtat, mindenképp csapjon le rá. Mondom is rögtön, hogy miért.

A nyelvtan nem elavult

Nem igaz, hogy a 70-es, 80-as években minden könyv nyelvtanos volt, aztán jöttek az újabb kutatások, és az új, modern könyvek már kevésbé nyelvtanosak. Mindig vannak divatos módszerek, de hatalmas felfedezések, nagy világmegváltó ötletek már nem nagyon. A nyelvtant lábjegyzetekbe száműző Assimil például 1929-ben indult, az abszolút kedvencem, a maximálisan kommunikatív French in Action a 80-as években készült. Az első Pimsleur program, ami egyáltalán nem tartalmaz nyelvtant, a 60-as években jelent meg. A közoktatásban használatos könyvek pedig ugyanolyan nyelvtanhangsúlyosak (és ugyanolyan kevéssé hatékonyak), mint a 80-as években íródott társaik. A nyelvtanosság nem a nyelvtanulás egészét, csak a közoktatást jellemzi szerintem. A Katerinov az én meglátásom szerint egyébként egyetemistáknak szánt könyv.