A feladatközpontú nyelvtanítás

 A legtöbb nyelvóra (iskolai vagy tanfolyami) alapját a tankönyv adja, ezért a nyelvtanítás módszerét is a tankönyv határozza meg. A ma forgalomban levő, nem önálló, otthoni tanulásra szánt tankönyvek zömének ugyanaz az alapszerkezete. A PPP felépítés az angol Presentation, Practice, Production szavak rövidítését jelenti: az új anyag (nyelvtan, szókincs vagy beszédhelyzet) bemutatását először egy kötött gyakorlás, drill feladat, behelyettesítés követi, majd a végén egy nehezebb, kommunikatív sor jön, amikor vita, szerepjáték vagy fogalmazás írása a cél. A PPP alapú oktatás jól megírt tankönyv esetén egy szépen átlátható, biztonságosnak tűnő mankót nyújt a tanulónak, a tanártól pedig minimális munkát követel. Az előnyök azonban itt nagyjából véget is érnek.

A PPP könyvek leckéit és feladatait mindig szigorú sorrendben kell végigcsinálni, feltételezve (remélve?), hogy a szerző által kigondolt sorrendben bemutatott és gyakorlott elemek egymásra épülnek, és egyre növekvő nyelvtudást képeznek majd. A nyelvtanulás folyamata azonban nem így működik. A tanuló önálló nyelvi rendszert, ún. internyelvet (Selinker) alkot, tehát nem az angol nyelvet tanulja meg például, hanem csinál magának egy saját, “angolszerű” nyelvet. Ennek a nyelvnek az alakulása soha nem egyenesen felívelő, mindig vannak olyan részei, amik az új belépők, ingerek hatására éppen romlanak (összezavarodnak), majd újra feljavulnak. Az internyelv alakulásának folyamatát a tanítás fel tudja gyorsítani, de az útját nem tudja megváltoztatni. A feldolgozhatósági elmélet (Pienemann) szerint, a tanuló csak és kizárólag azokat a nyelvi formákat képes megérteni és produkálni, amelyeket az adott pillanatban éppen képes befogadni.

A kötött sorrendben történő tanulás (“addig nem megyünk tovább, amíg ez nem megy”) így erőlködéssé, kínszenvedéssé válik. Szerintem minden nyelvtanulónak van olyan élménye, hogy erőszakosan próbált valamilyen anyagrészt a fejébe verni, ami rengeteg időt emésztett fel, és még így sem vezetett eredményre. Ugyanebben az időpontban egy másik, jól megválasztott anyag valószínűleg könnyedén, szinte magától beépült volna. A PPP által okozott kényszerítés tehát borzalmasan lelassítja a tanulás folyamatát. Aki tanulóként küzd ebben a kitörés esélye nélkül, annak azt tudom tanácsolni, hogy próbáljon meg a saját szintjén minél több, viszonylag érdekes nyelvi mintát olvasgatni, hallgatni, körbe-körbe ismételgetve, és hagyni, hogy az épüljön be, aminek éppen ideje van.

A PPP struktúra egyéb (másodlagos) hátrányai a teljesség igénye nélkül:

• egy adott egység végén a tanulók úgy tűnhet, hogy elsajátították azt a anyagrészt, amit éppen tréningeztek, de már néhány hét múlva sem tudják kellőképpen használni
• túl gyakran használják az éppen tanult szerkezetet, ami természetellenes
• a tanulók úgy érzik, hogy hülyének nézik (ezért kézen fogva vezetik) őket, ráadásul nem érnek el eredményt, csak nagyon lassan fejlődnek
• az erőlködéstől, az értelmes kihívások és sikerek hiányától a nyelvtanulás unalmassá és kényszerré válik

A PPP problémáira adott válasz a feladatközpontú nyelvtanítás, ami gyakorlatilag megfordítja a folyamatot. Az alapfeltevés az, hogy a nyelvtanulás olyan, mint a biciklizés, tehát elsősorban gyakorolva lehet megtanulni. A gyakorlás közben jókor és jól elhelyzett elméleti információ (a tanultak tudatosítása) segíthet felgyorsítani a tanulást, de azt nem várhatjuk, hogy az elmélet magában majd maga után vonja a jól kivitelezett gyakorlatot. A feladatközpontú nyelvtanításnál egy egység egy feladatot jelent, aminek az elvégzése közben fontos mondatokat, félmondatokat, kifejezéseket megkap a tanuló, de direkt oktatást, magyarázatokat nem. A teljes feladat (több órán átível) elvégzése után történik meg az összefoglalása, közös leszűrése annak, mit lehetett ebből megtanulni.

Példa feladatközpontú leckére a spanyol Gente című kurzuskönyv A1-A2 szintű kötetéből:

A cél egy utazás megszervezése a főnökünk számára.

Anyagok: határidőnapló, a főnök kérései leírva, menetrendek, hotelek brossúrái, informálódó telefonbeszélgetések a hotelekkel.

Feladat: foglalások telefonon, e-mail írása a főnöknek az utazással kapcsolatos tudnivalókról.

Feladat elvégzése után összefoglalás: hogyan fejezünk ki időpontokat, időtartamokat.

És még egy példa a B1 kötetből:

A cél a korábban tanult múltidők összefoglalása, és újabb szerkezetek bevezetése egy bűnügyi nyomozáson keresztül.

Anyagok: újságcikk egy topmodell titokzatos eltűnéséről, egész oldalas grafika a szereplőkről, telefonbeszélgetések és a kihallgatások hanganyagai, nyomozó naplója.

Feladatok: szereplők megismerése, beazonosítása, vita a történtekről, napló kiegészítése nevekkel és tagmondatokkal.

Feladat elvégzése után: múltidők megbeszélése.

A feladatközpontú tanítás előnyei:

• nincsenek nagyon kötött feladatok, bármely korábban tanult anyag, szerkezet használható és szükséges (ismétlés, felidézés)
• nem lehet előre kiszámítani, mire lesz szükség, milyen nyelvi formák kerülnek elő – az kerül elő, amire a tanulónak szüksége van ahhoz, hogy kifejezze magát
• szórakoztatóbb, érdekesebb, természetesebb
• nem csak azt mondjuk, hogy kommunikatív, hanem valójában az

A feladatközpontú tankönyv leckéi szinten belül tetszőleges sorrendben végezhetőek, de még akár szintek között is lehet átjárás. A választás közösen is történhet, a tanulók érdeklődése vagy valamilyen aktualitás alapján. Ez a hozzáállás intelligens partnernek tekinti a tanulót, aki felelős a saját tanulásáért. A feladatközpontú oktatásnak sok az előnye, mégse gondolnám, hogy ész nélkül rohanjon mindenki ilyen könyvért már holnap. Továbbra is az a véleményem, hogy egy adott módszer értékét, hatékonyságát mindig a tanuló és a tanár egyéni jellemzői adják meg, és mindenkinek a maga (vagy a csoport) számára legjobb módszert kell választania.A feladatközpontú módszer akkor működik, ha a tanulók motiváltak és aktívak (vagy a tanár képes a motivációra és az aktivizálása), valamint a tanár nyelvi szintje magas (legalább C1, de inkább C2). Gyakran olvasni, hallani olyan véleményt, hogy egy angoltanárnak csak angolul szabadna megszólalnia órán. Én ezzel az állítással nem értek egyet. Sajnos tény, hogy sok nyelvtanár nyelvi szintje alacsonyabb, mint az kívánatos lenne, amin lehet háborogni, de ettől még nem oldódik meg a probléma. A tanuló nyelvhasználatának fejlődéséhez minél több életszerű és hibátlan nyelvi mintára van szükség. Ha egy tanár ezt nem tudja magától biztosítani, inkább helyezze a hangsúlyt jó minőségű hanganyagokra, azok hangos ismétlésére, eljátszására, feldolgozására.

A feladatközpontú könyveket otthon is lehet használni, mert az átlagnál jóval szórakoztatóbbak, motiválóak. Csak arra kell figyelni, hogy legyen hozzá megoldókulcs, ingyenesen letölthető tanári kézikönyv, és más olyan segédanyag, amire szükségünk lehet. Megdöbbentő módon angol feladatközpontú könyvet nem találtam, bár van néhány sorozat, ami annak mondja magát (de nem az). Az angol nyelvi piacon csak elvétve találni amerikai kiadványt, szinte teljesen uralkodó a konzervatív, reformellenes angol kiadók gyakorlatilag klónozott PPP kínálata. A feladatközpontúság képviselője a spanyol Difusión, valamint a hozzá köthető francia Maison des Langues és olasz Casa delle Lingue. A spanyol kiadványokról már írtam korábban, úgyhogy a következő posztokban a francia és az olasz könyvekről lesz szó. Aki nem ezzel a módszerrel szeretne tanulni vagy tanítani, annak is ajánlom a három kiadó ingyenesen, e-mail regisztráció után használható oldalát, ahonnan a sorozatok hanganyagai, videói, tanári kézikönyvei szabadon letölthetőek. Rengeteg jó nyelvi mintát, hatékony feladatot lehet így szerezni. Mindhárom kiadóra (és úgy általában erre a módszerre) jellemző a szövegek magas fokú életszerűsége, hasznossága. Elsőre talán ijesztő lehet, hogy nem kiskanállal, elszigetelten adagolják a tananyagot, ezért már korán találkozunk viszonylag bonyolult szerkezetekkel, akár olvasott szöveg értésében, akár hallás utáni értésben. Fontos, hogy ezeket nem kell tudni reprodukálni, ezek csak azért vannak ott, hogy szokjuk őket, hogy majd amikor élesben előkerülnek, már ne legyenek idegenek, és hogy a szöveg életszerű legyen.

vissza