Mi van a középfok után?

Ebben a posztban azt próbálom meg körüljárni, mire számíthat az, aki nem hagyja abba B2 (középfok) szinten a nyelvtanulást, hanem a C1-C2 szinteket tűzi ki célul. Lesz szó a C szintű nyelvvizsgákról, mit érdemes róluk tudni, és hogyan érdemes rájuk felkészülni.

A B szintek kulcsszava véleményem szerint a “független”, ami azt jelenti, hogy a nyelvhasználó szótár nélkül is képes megérteni bármilyen szöveg lényegét, vagy képes bármilyen helyzetben, ha hibásan is, de sikeresen kommunikálni. Ezzel szemben a C szintek kulcsszava az “automatikus”, amit a legegyszerűbben egy példával tudok szemléltetni. Tegyük fel, hogy egy lukas szövegnél abcd feleletválasztós tesztet oldunk meg. A B szintű tanuló átgondolja a lehetőségeket, a vonatkozó nyelvtani szabályokat, esetleg kizár néhányat a megoldások közül, így próbálja meg megtalálni a helyes választ. A C szintű tanuló a szöveg olvasása közben automatikusan kiegészíti azt, és már csak annyi a dolga, hogy kikeresi a válaszlehetőségek közül azt, ami eszébe jutott. A jó C szintű nyelvvizsgákon ezért mindig központi szerepet kap az idő: a hallás utáni értésnél gyakran nem lehet előre elolvasni a kérdéseket, az írásnál több, hosszú szöveget kell létrehozni körülbelül 2 óra alatt. 

Gyakran hangoztatott vélemény, hogy a C2 szintű nyelvvizsga könnyebb, mint a C1 (spanyol és francia leginkább). Ez természetesen így leegyszerűsítve nem igaz, de valami alapja azért van. A C2 nyelvvizsgán magasabb szintű, hibátlan, választékosabb nyelvhasználatot várnak el, mint a C1 nyelvvizsgán. Ami mégis könnyebbé teheti a C2 vizsgát bizonyos tanulók számára, az a feladatok típusa. A C1 vizsga gyakran arra megy rá, hogy megpróbálja kiszűrni, mi az, amit nem tudunk. Tele van olyan feleletválasztós kérdésekkel, ahol sok a becsapós válasz. Ez egy nyelvtani kérdésnél C szinteken nem okozhat problémát, teljesen más viszont a helyzet mondjuk egy hallás vagy olvasás utáni értésnél. Velem olyan is előfordult nem egyszer, hogy mindent értettem egy szövegből, mégse tudtam elfogadni, miért pont az a jó válasz, ami. C szinteken ráadásul szeretnek a mögöttes jelentésre, szerzői szándékra rákérdezni, ami nem mindig derül ki egyértelműen. A vizsgafeladatokat is emberek írják, és bár ezek a kérdéssorok több teszten is átmennek, mielőtt élesben bevetésre kerülnek, maradhatnak bennük hibák. Magabiztos nyelvtudás esetén gyakran jobb eséllyel indulunk a C2 vizsgán, ahol jóval kisebb szerepet játszik a szerencse, ráadásul sokkal kevesebb feladattípust kell begyakorolnunk. Előfordulhat, hogy gyakorlatilag csak beszélgetnünk és fogalmazást írnunk kell. Itt hatalmas előny az, hogy nem fognak rákérdezni arra, hogy esetleg mit nem tudunk, hiszen ezekben a feladatokban sikeresen el tudjuk kerülni az ilyen szerkezeteket. Fontos megjegyezni, hogy az egyes nyelvvizsgák között hatalmas különbségek lehetnek, tehát az itt leírtak néhány nyelvvizsgára igazak, másokra meg nem. A lényeg az, hogy aki C1 szintű vizsgára tör, a biztonság kedvéért a C2-re is nézzen rá, hátha.

Igen gyakori, de csak részben igaz vélekedés az, hogy B2 fölött nincs nyelvtan. A leíró nyelvtan, a ragozás, a szórend, az igeidők tanulása valóban véget ér középfokon, de ezután is folytatódik a stilisztika, elkezdődik a retorika (előadás felépítése) és az esszéírás (nagyon fontosak a logikai kapcsolóelemek például). Amíg a C1 szint általában a felsőfokú nyelvtudást jelenti, a C2 egy felsőfokú nyelvtudást humán alapképzettséggel. Tehát akinek jók a magyar nyelvtani vagy más idegen nyelvi alapjai stilisztikából, retorikából és esszéírásból, az a C1-gyel párhuzamosan gyakorlatilag a C2-t is megugrotta. Az idegen nyelvi vizsgák sikertelenségének egyik legfontosabb oka a magyar nyelvtan oktatásának elsikkadása, ami az általános nyelvészeti alapok és nyelvfüggetlen szövegfeldolgozási készségek hiányát okozza. (Aki magyarul nem tud szöveget értelmezni, az idegen nyelven sem fog tudni. Aki magyarul nem látja át a szövegkohéziót, a szöveg felépítését, az idegen nyelven sem fogja átlátni. Aki magyarul nem tud megírni egy 3 oldalas esszét, az idegen nyelven sem fog tudni.)

C1-C2 szinten teljesen természetes a nem tanulásra szánt anyagok, filmek, újságok, regények fogyasztása, de a nyelvvizsgához ez sokszor kevés lehet. Érdemes utánanézni a feladattípusoknak, szövegtípusoknak, és célirányosan gyakorolni. Bár sok humán készség kell ezeken a szinteken, a témák, szövegtípusok a legritkább esetben irodalmiak. Gyakran találkozhatunk például szerződésekkel, használati utasításokkal, tudományos előadásokkal, kutatások grafikonjaival, ábráival. C1-C2 szintre nagyon kevesen jutnak el, ezért kevés a tankönyv, de érdemes köztük körbenézni. A legfontosabb lépés talán az, hogy muszáj kilépni a kényelmi zónából, és muszáj olyan témák, feladattípusok felé fordulni, ami nem annyira érdekes vagy izgalmas (és legfőképpen nem annyira egyszerű) a tanuló számára. Hasznos a komolyabb napilapok mellékleteit olvasgatni gazdasági, tudományos és kulturális témában, hiszen minden ilyen területen komoly szókincsre kell szert tennünk. Érdemes a cikkekben kiemelni a hasznos újdonságokat, amihez akár egy saját színkódot is kialakíthatunk. Egy választott szín jelezheti a témához kapcsolódó szavakat, megint másik a kifejezéseket, egy harmadik a kötőszavakat, kohéziós elemeket, egy negyedik pedig a érdekes mondatfelépítést, nyelvtani szerkezetet. Az új szavakat, kifejezéseket érdemes egynyelvű szótárból kinézni, szinonímájukat, körülírásukat föléjük beírni a szövegbe, a szöveget részekre, logikai egységekre osztani, megkereni az egyes bekezdésekben a kulcsszavakat, a bekezdéseknek címet adni, a szerzői szándékot meghatározni. A lényeg az, hogy minél több szöveget kell kipreparálni, feldolgozni, aztán összefoglalni, vitatkozni vele szóban és írásban. A hallás utáni értéshez érdemes a közszolgálati rádiók anyagait megnézni vagy dokumentumfilmeket keresni.

vissza