Ez a téma igazi jégpálya, hiszen mostanában nagy divat lett a nyelvtanulók legnagyobb ellenségének tartani a nyelvtant. A blogokon felbukkanó ajánlások a teljes mellőzéstől a szolid olvasgatásig terjednek, szinte teljesen hiányzik a rendszeres nyelvtantanulást pártolók hangja. Ebben a posztban a témával kapcsolatos leggyakoribb állításokat gyűjtöttem össze. Megpróbálom megmutatni, miért tartom őket féligazságnak vagy félrevezetésnek, és elmondom, mit gondolok én a nyelvtanról.

A nyelvtan az iskolai nyelvoktatás sikertelenségének oka

 Ez a vád annak ellenére tartja magát a közvélekedésben, hogy már legalább 25 éve a kommunikatív stílus a divat Magyarországon is. A sikertelenség oka nem magában a nyelvtanban, hanem a tanulási szintek figyelmen kívül hagyásában keresendő. A nyelvtudás szintjeit a Közös Európai Referenciarendszer (továbbiakban KER) egy hatfokú skálában adja meg: A1, A2, B1, B2, C1 és C2 szintet érhetünk el egy-egy idegen nyelv tanulásakor. Habár maga a rendszer több sebből vérzik (valószínűleg külön posztot is érdemelne), legalább valami viszonyítási alapot ad ahhoz, hogy meghatározzuk, ki hol tart éppen. Legnagyobb gyakorlati hozadéka, hogy a tankönyvgyártók elkezdtek a szintekhez igazodó anyagokat készíteni, és a nagy nyelvi intézetek, nyelvvizsgáztató helyek konkrétan meghatározták, hogy egy adott szinten mit kell tudnia a vizsgázónak. Így bár a KER a kommunikatív divatnak megfelelően csak készségeket ad meg követelménynek (pl. milyen jellegű szöveget tudok elolvasni, milyen jellegű és bonyolultságú szöveget tudok megfogalmazni), az egyes nyelvekhez elkészült a szinteknek megfelelő nyelvtani útmutató, sőt szókincslista is. Spanyolból például a Cervantes intézet listája itt érhető el: http://cvc.cervantes.es/ensenanza/biblioteca_ele/plan_curricular/indice.htm

A háromkötetes Colores sorozat ma az iskolai spanyoltanítás segédanyaga, a hatályos tankönyvlista szerint más nem választható. A Colores egyértelműen színvonalasabb kiadvány, mint a Giro d’italiano vagy a France-Euro Express, de ha nem a többi középiskolai könyvhöz mérjük, hanem a többi spanyolhoz, már a gyengék közé tartozik.

Koncepció

A Colores szerzői azt tűzték ki célul, hogy nem ülnek fel a divatnak, és egyesítik a régi nyelvtanos-fordítós stílus előnyeit a kommunikatív stílus előnyeivel. Ez önmagában egy nagyon jó elképzelés, és a sikeres tankönyvírás egyik alapköve. Probléma csak akkor van, ha nem sikerül az előnyök megállapítása.

Nem sokkal azelőtt akadt a kezembe először a spanyol Aula Internacional sorozat új kiadása, hogy kijöttek a PISA-teszt eredményei, és elhangzott egy olyan megállapítás is, miszerint a “modern” tankönyvek nem mozdították előre a nyelvoktatást. Erről a témáról szeretném most megosztani a gondolataimat leginkább az Aula Internacional bemutatásán keresztül. Annak is érdemes elolvasni, aki nem spanyolos, sok lesz az általános megállapítás. Az Aula leginkább abban segít, hogy konkrét példával is tudjam szemléltetni a dolgokat.

Többször leírtam már, hogy nagyon szeretem a nyelvtanuló fórumokat. Az ott összeadott tapasztalat rendkívül értékes tudás, amivel egy-egy ember blogja soha nem fog tudni versenyezni. A fórumozók többsége általában a régi módszereket, tananyagokat ajánlja, a legnagyobb kedvencek az Assimil régi kiadásai (70-es, 80-as években készült, vagy akár még régebbi változatok), amikben több az információ, magyarázat. Rendszeresen javasolt tananyag az FSI (angol anyanyelvűeknek), ami egy nyelvtanos-drilles monstrum, mellesleg ingyenesen letölthető. Ezek mellett nagy kedvenc a Pimsleur, ami egy szóbeli drill, és a Michel Thomas-módszer, ami egy magánóra hangfelvétele, és a nyelvtan alapjait mutatja be. (Mindkettő angol alapú.) Hiba lenne azonban azt a következtetést levonni, hogy az átlagos nyelvtanuló ezekkel ér el eredményt. A felhasználók adatlapján sajnos gyakran csak az ország és a nyelvtudás szerepel, de a legtöbb esetben az derül ki, hogy a meghatározó véleményformálók középkorú férfiak műszaki végzettséggel. Szeretik a rendet, a készen kapott információkat, a jól kezelhető szólistákat, esetleg szótanító programokat. Szeretnek egy vagy legalábbis korlátozott számú forrásból tanulni, és mindenképpen lineárisan haladni. Fontos számukra a tervezhetőség, hogy lássák, honnan hova fognak eljutni.

Amikor nekiültem a témáról összeírni a gondolataimat, először az jutott eszembe, hogy két nyelvet egyszerre tanulni nem lehet nehéz feladat, hiszen a legtöbb iskolás ezt nap mint nap megteszi, aztán az, hogy csak most realizálódott bennem, jómagam soha nem tanultam két nyelvet egyszerre. A gimnázium elején megszerzett angol nyelvvizsga és az angolórák alól való felmentés a német kizárólagosságát eredményezte számomra. A német nyelvvizsgát még az egyetem előtt megszereztem, így az egyetemi évek alatt már elég volt az olaszra koncentrálnom, hobbiból.

A különböző fórumok és blogbejegyzések átbogarászása után arra jutottam, a többség nem javasolja két nyelv egyidejű tanulását, bár bizonyos feltételek mellett lehetségesnek és működőképesnek tartja. Ebben a posztban ezt a kérdést próbálom meg körüljárni.

Miért jók a kurzuskönyvek?

A kurzuskönyvek nem otthoni, önálló tanulásra készülnek, de mindenképp érdemes megfontolni a használatukat. Legnagyobb előnyük az, hogy nagy mennyiségű szöveget, feladatot tartalmaznak, a nyelvtanuláshoz pedig elsősorban gyakorlás kell. Az otthoni tanulásra készült könyvek, anyagok általában soványabbak, és sokszor szembetűnő a spórolás a készítőik részéről. Tartalmilag ritkábban frissülnek, ritkábban dolgozzák át őket (ha egyáltalán). A kurzuskönyvek piacán nagyobb a verseny, ezért több a segédanyag, az ingyenesen elérhető, letölthető pluszfeladat, videó, teszt is.

Eljött az ideje egy összefoglaló posztnak, ami az eddig vizsgált módszerek, könyvek kritikáiból levonja a tanulságokat. Megint csak hangsúlyoznám, hogy minden a saját tapasztalatomon alapszik, nem kőbevésett igazság.

 Legyen valami konkrét, kézzelfogható, felépített

Szinte lehetetlen egy olyan tananyagot kiválasztani, ami önmagában elég egy nyelv megtanulásához. Általában 3-4 dolgot kell ügyesen összeválogatnunk. A legfontosabb tanács az, hogy legalább egy ezek közül legyen felépített, anyagát tekintve teljes. Haladóbb szinteken már lehet “csapongani” az anyagok között, kizárólag anyanyelvi, nem nyelvtanulóknak íródott szövegeket használni, a kezdőknek azonban kell egy sorvezető. Szerintem sokkal jobb, ha könnyedén lehet bele írni, jegyzetelni, magyarázatokat, emlékeztetőket készíteni. Tehát bármennyire is régimódi, jó ha van legalább egy nyomtatott könyv. A feladatokat soha nem elég fejben megcsinálni, a kimondás és a leírás kell a memorizáláshoz.

A Teach Yourself sorozat angol anyanyelvűeknek íródótt, de viszonylag nagy választékban kapható magyar webáruházakban is, ezért mindenképpen megérdemel egy posztot. A Teach Yourselfnek számos generációja van: az első, ma már nehezen elérhető könyvek a nyelvtanos-fordító stílus jegyében íródtak, a 90-es évektől viszont a kommunikatív stílus volt itt is az irányadó. Körülbelül tízévente született egy újabb változat, de a fő szervező elv mindig a beszédfunkció, a kommunikációs helyzet maradt. A fejezetek például a szobafoglalás, a vásárlás vagy az útbaigazítás témája köré épültek. Az egyes generációk között mára már szinte lehetetlen kiigazodni. A képen a saját példányaim vannak: a 90-es évekből származnak a fekete színű spanyol és olasz könyvek, a 2000-esből pedig a fehér színű francia. Minimum egy újabb generáció van, amiből már egy könyvet se ismerek részleteiben. Az amazonon tudtam megnézni a legújabb változat előnézetét: az alapján én nem látok nagy különbséget. A sorozat internetes véleményezői viszont gyakran említik, hogy az egymást követő generációk egyre gyengébbek. Visszatérő téma az eluralkodó felszínesség, az anyag felhigulása, a dialógusok rövidülése, az angol nyelvű részek elburjánzása a hanganyagban. Emellett a szerzők egyre inkább, és egyre szélsőségesebben tartózkodnak a leíró nyelvtantól, a hosszas magyarázatoktól, és úgy általában bármilyen rendszertől.

Talán nincs még egy olyan módszer, ami annyit szenvedett volna az elhibázott marketingtől, mint a Relaxa Villám. Amikor sok-sok évvel ezelőtt örököltem egy csomagot, úgy gondoltam, én ezt bottal nem piszkálnám meg, bedugtam hátulra a polcra. Parasztvakításnak tartottam az alfaállapotban tanulást, egyáltalán nem érdekelt, mi lehet a kazettákon. (Az alfaállapotban tanulás valójában már egészen korán eltűnt a módszerből, a névben azonban megmaradt.) Később, amikor már szinte mániákusan kutattam a nyelvtanuló módszereket, néztem meg, mi is a módszer alapja. Ehhez azért kellett egy véletlenül elkapott TV-interjú Makara Györggyel, akinek a személye ebben a kérdésben talán lényegesebb és érdekesebb, mint bármilyen más összetevő.

A Relaxa Villám lényegében Makara György életműve. Ugyanúgy nem választható el tőle, ahogy Gaál Ottó sem választható el a Kreatívtól. A két módszer gyökere egyébként nagyon hasonló: kifejezetten magyar anyanyelvű tanulóknak készültek, és minden nyelvtanítási divatot figyelmen kívül hagyva csak az alkotó személyes meggyőződésére alapoztak. A mérnök végzettségű Makara a nyelvtanításban ritka problémamegoldó készséggel rendelkezik, ráadásul mentes mindenféle prekoncepciótól. A Relaxa Villám (mostanában Kvantum Nyelvtanulás vagy QLL) évtizedek óta próbálja meg megreformálni a magyarországi nyelvoktatást, mondanom sem kell, sikertelenül. Pedig rengeteg előnye van, érdemes lenne odafigyelni rá.

Nemrégiben akadtam rá egy nagyon érdekes cikkre, ami 7 olyan közkeletű “aranyszabályt” cáfol meg, amely a szótanulásra vonatkozik. Néhányat a saját tapasztalatom alapján én is tudtam, viszont volt amin konkrétan megdöbbentem. A legszebb az a dologban, hogy a cikk szerzője, Jan-Arjen Mondria nem egy magánvéleményt vezet elő, minden pontnál konkrét kutatási eredményekre hivatkozik.

1. tévhit: Egy viszonylag korlátozott szókincs ismerete is biztosítja a célnyelvi anyagok megértését.

Kutatások bizonyítják, hogy minden nyelv korlátozott számban tartalmaz olyan szavakat, amelyek gyakran fordulnak elő. Sokkal több olyan szó van, ami ritka. A következtetés általában az, hogy ha a 2000 leggyakoribb szót ismerjük, megértjük egy átlagos szöveg 80%-át. A kérdés az, hogy mennyire értünk jól egy szöveget, ha a szavak 80%-át ismerjük. Mondria arra az eredményre jut, hogy a szavak 95%-a szükséges a megfelelő szintű értéshez. Ez 3000-5000 szó ismeretét jelenti. Ha egyetemi tanulmányokat szeretnénk az adott nyelven folytatni, 10000 szó a minimum.

Az Alter Ego + című ötkötetes sorozat C1 szintig visz minket, ha végigcsináljuk. Nagyon fontos, hogy nem otthoni, önálló tanuláshoz készült, hanem tanfolyamokhoz. Vannak kurzuskönyvek, amik könnyen tanulhatóak egyedül is. Az Alter Ego nem tartozik ezek közé. Könyvesboltban nagyon ritkán található meg, interneten viszont folyamatosan rendelhető magyar oldalon keresztül is. Nekem úgy tűnik, jelenleg az Alter Ego + a legnépszerűbb, legdivatosabb francia kurzuskönyv. Ha ezt választjuk, minimálisan meg kell vásárolnunk a tankönyvet (kb 8000 Ft) és a munkafüzetet (kb 4000 Ft). A CD-re külön semmi szükség, mert a tankönyv és a munkafüzet is hozzácsomagolva tartalmazza a szükséges hanganyagot. A tanári kézikönyv a megoldásokkal szintén megvásárolható (kb 8000 Ft), de a kiadó honlapjáról ingyen le is tölthető.