Régóta állandó téma, hogy a magyarok nyelvtudása siralmas, az okokat, problémákat már sokan több alkalommal is összegyűjtötték. A megoldásra viszont nehezen találni ötleteket. A Nyelvtudásért Egyesület figyelemfelhívó akcióját, konferenciáját eddig semmilyen javaslati csomag nem követte. Ebben a posztban megpróbálom összegyűjteni, szerintem mit lehetne tenni a nyelvtudás támogatásáért. (A poszt erősen összefoglaló jellegű, korábbi posztokra és kommentekre támaszkodik.)
Szükségszerű a paradigmaváltás a tanárképzésben
Itt írtam róla, hogy a jelenlegi módszertant teljes mértékben a könyvkiadók határozzák meg. A tanárszakos diákok az egyetemen módszertan tantárgy címszó alatt nem a kutatási eredményekkel foglalkoznak, hanem az éppen aktuális trenddel ismerkednek meg. Alapvető tévedés, sőt súlyos félrevezetés azt sugallni, hogy a nyelvtanítás módszertana egy folyamatosan fejlődő, felfelé ívelő tudomány. Aki átélt életében már legalább két divatirányzatot, az tudja, hogy a hatékonyság nem változik, ugyanolyan gyenge marad. Mivel a tanár szakosok tényként tanulják meg az aktuális divat hatékonyságát, sőt akár le is vizsgáznak ebből, minimális szinten sem kérdőjelezik meg az eléjük kerülő könyvek minőségét. Így jutunk el oda, hogy a laikus tanulók sokkal jobban látják, hogy az adott eszköz nem működik, mint az abból tanító, és azt gondolkodás nélkül védő tanárok. Ha a tanárok elképzelni sem tudják, hogy a könyv rossz, kudarc esetén szükségszerűen a tanulókban fogják keresni a hibát. Aki nem ért el eredményt, így lesz lustának, rossz nyelvérzékűnek bélyegezve. Hosszútávon rendkívül előnyös lenne, ha az egyetemek függetlenednének a kiadóktól, rövidtávon már az is sokat segítene, ha a tanár szakosok önszorgalomból megismerkednének a lehetséges módszerekkel és az azokhoz kapcsolódó kutatásokkal.