Colores (spanyol nyelvkönyv)

A háromkötetes Colores sorozat ma az iskolai spanyoltanítás segédanyaga, a hatályos tankönyvlista szerint más nem választható. A Colores egyértelműen színvonalasabb kiadvány, mint a Giro d’italiano vagy a France-Euro Express, de ha nem a többi középiskolai könyvhöz mérjük, hanem a többi spanyolhoz, már a gyengék közé tartozik.

Koncepció

A Colores szerzői azt tűzték ki célul, hogy nem ülnek fel a divatnak, és egyesítik a régi nyelvtanos-fordítós stílus előnyeit a kommunikatív stílus előnyeivel. Ez önmagában egy nagyon jó elképzelés, és a sikeres tankönyvírás egyik alapköve. Probléma csak akkor van, ha nem sikerül az előnyök megállapítása.

Ami a nyelvtanos-fordítósból bekerült

Bekerültek a hosszú szövegek, ami egyértelműen egy olyan elem, ami jobban kedvez a tanárnak, mint a diáknak. A nyelvtanos-fordítós stílus egyébként egészében kiválóan alkalmas tömegek csöndben és fegyelemben tartására, valamint egyszerű és rendszeres osztályzására. A hosszú szövegen jól el lehet rágódni, ki lehet szótárazni, le lehet fordítani, aztán jöhet a szódolgozat, fordítás dolgozat. A számonkért tudás egyértelmű, minden diák számára azonos. A probléma nyilván csak az, hogy manapság egyre kevesebbet találkozunk ilyen hosszúságú szövegekkel, tehát ez a megközelítés életidegen, nem mellesleg mindig borzasztóan unalmas volt, és az is maradt. A hosszú szövegekkel nem lenne akkora gond, ha legalább érdekes témáról szólnának, de a Colores nem rugaszkodik messzire a 80-as évek legkeményebb műveltségközpontú borzalmaitól. Sorban jönnek a spanyol gyarmatosítók, múzeumok, nevezetességek, a legszörnyűbb tankönyvi stílusban. Ki mikor született, mi merre hány méter, mit találunk még a gótikus stílusú templom körül.

Bekerültek a magyar nyelvű nyelvtani magyarázatok, csak éppen az értelmetlenségig silányítva. Aki a kétnyelvűség miatt választaná a könyvet, ne kapkodjon a vásárlással. A magyar nyelvű nyelvtani magyarázat sokaknak lenne komoly előny (főleg az önálló nyelvtanulóknak), ha részletes és érthető lenne, és ha minden példamondatnak meglenne a fordítása. Ezzel szemben maximálisan szűkszavú, sokszor teljesen érthetetlen magyarázatokat kapunk, a mondatok pedig random módon vagy le vannak fordítva vagy nincsenek. Ennél még egy egynyelvű nyelvtan is érthetőbb, ha rajzokkal, képregényekkel illusztrálva segíti a tanulót. Azt én értem, hogy ez iskolai könyv, és a tanár hozzá tudja tenni, amit kell, csak ha már leckénként két oldalt szánunk a nyelvtanra, az lehetne akár jó is. Legszívesebben minden spanyolos posztban megemlíteném a Gramática básica del estudiante de español című könyvet. Amíg a Colores a ser-estar igék használatát például a következőképpen intézi el: “nemzetiség, foglalkozás, létszám, jellegzetes tulajdonság vs állapot, határozott személyek, tárgyak holléte”, a spanyol szerzők által írt könyv egy Julius Cesar nevű macskáról mutat egy képsorozatot, aki macska, barna-fehér, Ainhoa macskája, az asztal alatt, majd a fán van, ül, elfekszik, megijed és elalszik.

Bekerült a magyarról spanyolra fordítás, mint feladattípus, ami mindig zárja az adott leckét. Az idegen nyelvre való fordítás nagyon hasznos lehet, mert kiválóan megmutatja, hol vannak lukak az ember tudásában. Nagyon jó, hogy ez a feladat az utolsó, tehát akkor kell vele próbálkoznunk, amikor már végigcsináltuk a leckét, elméletileg automatizálódott minden szerkezet és kifejezés. Ezeket a feladatokat szerintem érdemes többször megcsinálni, rendszeresen újrapróbálni. Később, amikor már csak ismételjük a leckét, már nem írásban, hanem szóban fordítsunk, ami nagyobb gyorsaságot igényel, ezért nehezebb feladat.

A Coloresre jellemző emellett az alapos gyakoroltatás, aminek egyik eleme a drill. Azt azért ne gondolja senki, hogy a Colores feladatai mind drill alapúak, távolról sem. A sorozat egyik legnagyobb előnye a nagyszámú, változatos feladat, ami szépen begyakoroltatja a tanulnivalókat. A feladatok emellett tudatosan fel vannak építve, a drilltől indulunk a bonyolultabb, kommunikatívabb feladatok felé, ahol már ügyesebben kell használnunk az éppen tanult jelenséget. A következő feladattípusokkal találkozhatunk például: lukas szöveg kiegészítése megadott szavakkal vagy hallás után, képek közti különbségek leírása, olvasott vagy hallott szöveg értése igaz-hamis kérdésekkel. A Colores tankönyvhöz minden szinten munkafüzet is tartozik, aminek a megoldókulcsa letölthető.

Ami a kommunikatívból bekerült

Bekerültek a tipikus szituációk, és a szituációkhoz kapcsolódó dialógus minták. Nagyon érezni, hogy a szerzők a teljességre törekedtek, gyakorlatilag minden itt van, ami a szóbeli érettségihez kell. A tudásanyag (szókincs, funkciók) szépen össze van gyűjtve minden témánál. A hosszú, ismeretterjesztő szövegek mellett rengeteg a dialógus, a szóbeli érettségin beszélt spanyol nyelv szituációkon keresztül történő bemutatása. Természetesen direkt írtam érettségin beszélt nyelvet, a hétköznapi, “utcai” spanyolt a Coloresből nem fogjuk megtanulni. A magyar szerzők által írt könyvek szókincse, kifejezéskészlete általában más (vagy legalábbis máshogy súlyozott), mint az anyanyelvi szerzők által írt könyveké. A Colorest is érte kritika fórumokon, hogy nem létező kifejezéseket tanít. Nem vagyok spanyoltanár, tehát mindenki tegyen egy hatalmas kérdőjelet a véleményem mögé, de én jelenleg a következőt gondolom erről: A spanyol nyelv egyik legnagyobb nehézsége (az angolhoz hasonlóan), hogy a beszélt nyelv és az írott nyelv között viszonylag sok a különbség. Az igazi beszélt nyelvet, kiterjedt szlenget az anyanyelvi spanyol könyvek se mutatják meg eléggé, a Colores pedig kísérletet se tesz rá. De ez még nagyon távol van attól, hogy nem létezőnek minősítsük a szókincsét. Én teljes hülyeséggel, használhatatlan kifejezésekkel nem találkoztam benne.

A Colores kifejezetten gazdag hanganyaggal rendelkezik. A régi típusú könyvek hagyományát követve az olvasmányok, minta dialógusok többsége szerepel a hanganyagon is, de emellett sok olyan feladat is van, ami a hallás utáni értést fejleszti. A munkafüzet szintén gazdag hanganyagban. A Colores egyébként mind a négy készséget párhuzamosan, és egyforma intenzitással fejleszti. Azt azért fontos megjegyezni, hogy mind az írás, mind a beszéd fejlesztésére szolgáló gyakorlatok jóval kötöttebbek, mint az átlag kommunikatív tankönyvekben. A szabad, önálló kifejezés sokkal ritkább, és ezek a feladatok terjedelmükben is alul maradnak a megszokotthoz képest. Hosszabb, összefüggő szöveget sokáig nem kell alkotni sem írásban, sem szóban, ennek a két készségnek a fejlesztésénél nagyon meghatározó a drill. Tanórán én ezt nem feltétlenül tartom előnynek (a diák szempontjából), de önálló tanulóknak kedvező lehet, hogy minden feladatot el tudnak végezni a kellő mélységben otthon is.

Bár a nyelvtani magyarázatokon lehetett volna még alakítani, alapvetően elmondható, hogy a Colores szerzői eléggé odatették magukat. Alapos munkát végeztek, és nagy mennyiségű, minőségi anyagot adnak nekünk a pénzünkért. A gyakorlás, bevésés nagyon szépen ki van találva és dolgozva. Elegendő mennyiségű a hanganyag és a kommunikatív feladat. Lényegében egy értékes, jól felépített könyvről van szó, ami szépen felkészít az érettségire. A többi iskolai könyvhöz hasonlóan a tanár érdekeit nézi, nem a tanulóét, emellett a kimenetet tartja még szem előtt, jelen esetben a NAT-ot és az érettségi követelményrendszerét. Egyáltalán nem veszi viszont figyelembe az átlag tanuló érdeklődési köreit, gondolkodásmódját, igényeit. Azoknak tudom ajánlani, akik elég fegyelmezettek ahhoz, hogy ez ne zavarja őket, és már most tudják, hogy a spanyol nekik elsősorban egy érettségi tárgy, nem több. A Colores nálam 4 csillagot kap, mert a bevezetőben említett könyveknél egyértelműen jobb, de aki szerelmes a spanyolba, annak a Gente vagy az Aula való, aki meg a DELE-re hajt, jobban jár a Nuevo Prismával. Számomra a Colores az egyik legellentmondásosabb könyv, amit valaha használtam. Úgy vergődtem végig magam az első kötetén, hogy többször a falhoz vágtam idegességemben. Aztán valahogy mindig elővettem, gondoltam azért jó ez, ha sikerülne végigcsinálnom, megtanulnom, ami benne van, előrébb lennék.

Összefoglalva a lényeget: a Colores megint egy olyan könyv, ami kiválóan megfelel a tanárok (vagy inkább az oktatási rendszer) igényeinek, de csak minimális szinten felel meg a diákok igényeinek. Nem hiszem, hogy bárki ennek a sorozatnak köszönhetően szereti meg a spanyolt, a lelkesedést viszont könnyű vele elveszíteni. Tanár szempontból nagyon megúszós választás, azt a nyelviskolát, ami ezt használja, messziről elkerülném.

 vissza