Ez a téma igazi jégpálya, hiszen mostanában nagy divat lett a nyelvtanulók legnagyobb ellenségének tartani a nyelvtant. A blogokon felbukkanó ajánlások a teljes mellőzéstől a szolid olvasgatásig terjednek, szinte teljesen hiányzik a rendszeres nyelvtantanulást pártolók hangja. Ebben a posztban a témával kapcsolatos leggyakoribb állításokat gyűjtöttem össze. Megpróbálom megmutatni, miért tartom őket féligazságnak vagy félrevezetésnek, és elmondom, mit gondolok én a nyelvtanról.
A nyelvtan az iskolai nyelvoktatás sikertelenségének oka
Ez a vád annak ellenére tartja magát a közvélekedésben, hogy már legalább 25 éve a kommunikatív stílus a divat Magyarországon is. A sikertelenség oka nem magában a nyelvtanban, hanem a tanulási szintek figyelmen kívül hagyásában keresendő. A nyelvtudás szintjeit a Közös Európai Referenciarendszer (továbbiakban KER) egy hatfokú skálában adja meg: A1, A2, B1, B2, C1 és C2 szintet érhetünk el egy-egy idegen nyelv tanulásakor. Habár maga a rendszer több sebből vérzik (valószínűleg külön posztot is érdemelne), legalább valami viszonyítási alapot ad ahhoz, hogy meghatározzuk, ki hol tart éppen. Legnagyobb gyakorlati hozadéka, hogy a tankönyvgyártók elkezdtek a szintekhez igazodó anyagokat készíteni, és a nagy nyelvi intézetek, nyelvvizsgáztató helyek konkrétan meghatározták, hogy egy adott szinten mit kell tudnia a vizsgázónak. Így bár a KER a kommunikatív divatnak megfelelően csak készségeket ad meg követelménynek (pl. milyen jellegű szöveget tudok elolvasni, milyen jellegű és bonyolultságú szöveget tudok megfogalmazni), az egyes nyelvekhez elkészült a szinteknek megfelelő nyelvtani útmutató, sőt szókincslista is. Spanyolból például a Cervantes intézet listája itt érhető el: http://cvc.cervantes.es/ensenanza/biblioteca_ele/plan_curricular/indice.htm