A négykötetes Giro d’italiano Bernátné Vámosi Judit és Dr. Nyitrai Tamás alkotása. Szívből remélem, hogy a szerzők soha nem tévednek ide a blogra. Ha esetleg mégis, kérem, itt hagyják abba a poszt olvasását. Biztosan jószándékú, kedves emberek, akik egy szórakoztató, ugyanakkor hatékony könyvet szerettek volna adni a magyar középiskolásoknak. Nekem sajnos az a meglátásom, hogy ez egyáltalán nem sikerült.
A középiskolai tankönyvlistán jelenleg két sorozat szerepel olaszból, a Giro az egyik, a Progetto Italiano (a következő poszt témája) a másik. A Giro d’italiano viszonylag új, de a régi Nemzeti Tankönyvkiadó sorozata volt eredetileg. Most már a Nemzedékek Tudása gyártja. Hogy ez miért fontos? A Nemzeti Tankönyvkiadó idejében gyönyörűen hozzáférhető volt minden segédanyag, megoldókulcs az interneten, de ez ma már nincs így. Aki annak idején nem töltötte le, az keresheti az otthoni, egyéni nyelvtanuláshoz szükséges dokumentumokat, nehéz dolga lesz. A könyvhöz mindenképpen kell a hanganyag, nélküle nem használható. Alapesetben hozzá van csomagolva a könyvhöz a CD, ha használtan vennénk, figyeljünk rá, hogy a hanganyag is meglegyen!
Magyar szerzők
Említettem már, és itt is érvényes sajnos, hogy a magyar szerzők által írt művek nekem teljesen élettelenek, olyan, mintha az alkotók egy feladatot oldottak volna meg. Vettek 8-10 mintát, elolvasták a modernnek mondott alapelveket (kommunikatív szemlélet), de közben azért nem mertek teljesen elszakadni a megszokott nyelvtanos-szájbarágós vonaltól se, nehogy baj legyen. Mindig az a benyomásom, hogy a szerzők nem értik, hogy miért kell ezt vagy azt így vagy úgy csinálni, csak megoldják a kapott szabályok alapján a feladatot. Nem érzik a nyelvet, nem emlékeznek rá, hogy ők maguk hogyan tanulták meg, nincsenek átgondolt, saját tapasztalatra épülő alapelveik. A Giro hátoldalán ezt az árulkodó mondatot olvashatjuk például: “kialakítja a hallás utáni értés globális, szelektív és intenzív szintjeit”. Már elnézést, de ez a tudománnyá emelt bullshit tipikus esete. Olyan ez a könyv, mintha az 5-ös tanuló lány letudta volna a házi feladatát, a jelenlegi nyelvtanítási kánon, az egyetemi módszertan tanszéken elfogadott idióta definíciók mentén összerakott volna egy nyelvkönyvet, ami elméletben működik. Iskolai munkára, gyakorlati használatra viszont ez a könyv teljesen alkalmatlan. Nézzük is rögtön, hogy miért.
Értelmetlen feladatok és utasítások
Az első kötetben magyarul kapjuk az utasításokat. Ez nem túl szerencsés, de önmagában nem lenne még akkora gond, ha minden utasítás egyértelmű, értelmes vagy legalább érthető lenne. Ehelyett ilyenekkel találkozhatunk:
“Keressetek az interneten olyan iskolákat, amelyek híres emberek nevét viselik! Keressetek adatokat a névadókról is!”
(Nem tanulhatnánk inkább olaszul?)
“Melyik bemutatás illik a képen látható iskolára?”
(Itt nincs semmilyen szöveg, csak egy kép. Viszonylag hosszú idő után rájövök, hogy a bemutatást biztos a CD-n kell keresni.)
“Alkossatok 2-2 barátból álló csoportokat, és kérdezzétek ki egymást!”
(Ezt gondoljuk át még egyszer magyar nyelvtani és szemantikai szempontból is!)
“Egészítsétek ki a táblázatot, miközben valaki diktálja, amit írtok!”
(Tessék?)
És a sort folytathatnám a végtelenségig. Ehhez a könyvhöz irtózatos fegyelem kell, mert a feladatokon csak röhögni meg kiakadni lehet.
Rövid feladatok, túltolt változatosság, darabosság
A tankönyv feladatai mind nagyon rövidek, többségükben 1-2 perc alatt elvégezhetőek. Emellett szinte egyáltalán nem épülnek egymásra. A Móritz Olasz hosszú olvasmányai és végtelen fordításai után mintha átestünk volna a ló másik oldalára. Mintha a szerzők módszertani bravúrt szeretnének alkotni, úgy rakják egymás után a különböző feladattípusokat. Mintha kötelező lenne a minél nagyobb változatosság. Az egész könyv olyan, mint egy patchwork, nem látszik az íve, nem látszik a szerkezete. El se tudom képzelni, hogy lehet ebből otthon tanulni, átlátni a lényeget, kiszedni az információt a képek, a pármunkák, a szórakoztatónak szánt ide-oda mozgatások, aktivitások közül. Folyamatosan új anyagot látunk. Nem az történik, hogy tanulunk valamit, aztán begyakoroljuk. Ha csak a tankönyvet használjuk, egyértelműen magolnunk kell, ráadásul ki kell írnunk a magolandó információkat a könyvből. Egyetlen előnyét tudtam a könyvnek felfedezni, azt viszont el kell ismerni: sokkal lassabban és fogyaszthatóbban adagolja a nyelvtant, mint a versenytársai. Nem sokkol le azonnal rendhagyó múlttal, kétféle részletesen tárgyalt jövő idővel. Mondjuk az is igaz, hogy ezeket a jelenségeket alapszinten se mutatja meg, ami meg baj.
A munkafüzet segít a helyzeten
Két napig kerestem a munkafüzethez tartozó CD-t, miután rájöttem, hogy a tankönyv CD-jét kell használni itt is. A szokásos munkafüzet otthoni gyakorlásra van, ez viszont ugyanúgy tolja a pármunkát és a csoportmunkát, mint a tankönyv, emellett plusz feladatokat tartalmaz a hanganyagok és minden más új információ begyakorlására. Tehát van egy olyan választásunk, hogy ide-oda ugrálunk a tankönyv és a munkafüzet között, ami még darabosabbá teszi a dolgot. A munkafüzet végén megtaláljuk a hanganyag szövegkönyvét és egy magyar nyelvű nyelvtani összefoglalót, ami nagy segítség, ha minden figyelmeztetés ellenére ebből kezdünk el otthon tanulni. Azért azt szeretném leszögezni, hogy otthoni, önálló tanulásra a Giro nagyon rossz választás.
Végtelen unalom
Ha ez nem lenne elég, a Giro szövegei még végtelenül unalmasak és életszerűtlenek is. Ki az, aki például e-mailt ír külföldi barátjának arról, hogy náluk milyenek az angol órák? Ki az, aki levélben akarja meghívni ugyanezt a barátot Eifert János hódmezővásárhelyi kiállítására vagy biciklis András élménybeszámolójára a nyaralásáról? Bármennyire más a módszertani alapvetés, mint a Móricz Olasznál, ez a könyv ugyanúgy a maximálisan fegyelmezett lány tanuló tanítására lehet esetleg csak alkalmas. Ilyen szempontból semmiféle változás sincs. Én elhiszem, hogy a szerzők szándéka az volt, hogy a könyv szórakoztató és változatos legyen, maximalizálja a tanulói aktivitást, de a kivitelezésbe sajnos nagyon sok hiba csúszott. Az eredmény egy borzasztóan unalmas, ráadául idegesítő káosz.
Kommunikatív szemlélet
Fogok róla valamikor később írni, hogy a kommunikatív szemlélet magyarországi megvalósulása nem sokkal jobb a nyelvtanozós-drillezősnél. Merthogy mi is történik nálunk? Pármunka és csoportmunka orrba-szájba. Ezzel tele van a Giro is. Ott is, ahol semmi értelme, mert csak egy mondatot kell összerakni, ott is ahol nem fog menni, mert nem lesz a kérdésről soha senkinek se véleménye. Nálunk ha van egy elfogadott módszer, azt muszáj túltolni, azt ahova lehet, be kell gyömöszkölni, nem baj, ha izzadtságszagú az egész. Kommunikálunk a semmiről, az érdektelen, hülye kérdésekről. Közben néha játszunk horoszkóp szerinti csoportokba rendeződve. Ugye hogy jobb, mint az a sok nyelvtan volt? Nem, nem jobb! Teljesen más miatt, de ugyanolyan rossz.
És ettől most tényleg modernebb?
A szavakat nem kapjuk meg olvasmányok után összegyűjtve, hanem a lap alján vannak. Hatalmas fejlődés. Ugyanúgy készen kapunk minden információt, mint régen. A nyelvtani táblázatot nekünk kell kiegészíteni a szöveg alapján. Ez szuper, de a szöveget nem kell értenünk a feladat elvégzéséhez. Cserébe viszont az egész kaotikus és áttekinthetetlen lesz. A Móritz Olasz legalább úgy volt unalmas, hogy bele lehetett süppedni, mint egy puha vattába. A Giro úgy unalmas, hogy még bambulni se hagy nyugodtan, állandóan csinálni kell valami másféle baromságot, feladat van. Miért kell a padtársammal felállva eljátszani egy olyan jelenetet, amiben 1 mondat szöveg van? Miért kell kétszázféle, maximum 2 perc alatt elvégezhető feladat? Miért kellenek nagy, idióta képek, hogy ne maradjon hely az információnak? A magyar iskolai nyelvoktatás sikertelenségének legfontosabb oka az, hogy rossz könyvekből próbálnak meg tanítani, és a Giro sajnos ennek a problémának kiváló példája.
A Giro d’italiano első kötetét két csillagra tudom értékelni. (Az egy csillagot azoknak a rémségeknek tartom fenn, ahol nem csak a módszer alkalmazása rossz, de az anyag maga is teljesen elhibázott. A Giro pedig az alap szókincset és szerkezeteket tartalmazza.)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
the angel 2017.01.23. 10:55:33
Tanuljnyelveket · http://tanuljnyelveket.blog.hu 2017.01.23. 11:25:27
Én nem szerettem, de fogod látni, hogy van kommentelő, akinek nagyon bejött.
the angel 2017.01.23. 13:14:27
Tanuljnyelveket · http://tanuljnyelveket.blog.hu 2017.01.23. 14:17:54
Az olasz könyvek között nagy különbség nincs, talán a Giro lóg csak ki lefelé. Akármelyiket választhatod, de egy klasszikus kurzuskönyvet szerintem te unni fogsz, ha újrakezdő vagy. Az Assimil azért jó, mert gyorsan átismétel mindent, és már pár nap múlva tudsz újat tanulni. A normál kurzuskönyv is jó lehet, csak ne haladj lineárisan, és főleg ne csinálj meg minden feladatot. Először olvasd át az egészet vsizonylag gyorsan, aztán kezdd el előről, és csak ott csináld meg a feladatokat, ahol van értelme.
Ha találsz mellé egy tv sorozatot (eredeti olasz, nem olaszra szinkronizált, olasz felirat mindenképp jó mellé), az nagyon sokat segíthet. Kevés jó sorozat van nyelvtanuláshoz, de attól hogy én nem ismerek olaszból ilyet, még nyilván lehet. Olyat keress, ami érdekel, tetszik, viszonylag hétköznapi, és egy tematikát visz végig, tehát vannak benne visszatérő szavak, ismétlések. Én ezt szoktam csinálni, de csak azokat a szavakat nézem ki, amik többször vannak, és már nagyon kíváncsi vagyok, mit jelentenek. Persze ez nem szentírás, de nekem mostanában ez a stratégiám. De van, akinek más jön be.
Én annak idején a Katerinovból tanultam. Akkor még nem volt net, kábeltévé annál inkább. A RAI tévét néztem mellé, mindenféle műsort, ami jött. A Katerinov tipikus kézikönyv, borzasztó jól "navigálható", pillanatok alatt utána lehet nézni valaminek benne. A végére már kívülről tudtam a példamondatokat is. Ez a kettő nekem így akkor bejött, 2 év alatt elértem egy magabiztos kommunikációs szintet.
the angel 2017.01.23. 14:29:53
Bernátné Vámosi Judit 2017.06.07. 23:18:29
A Giro d’italianóval ez a link foglalkozik részletesen: olasz.jimdo.com
A bal oldali fülek között van válasz sok általad felvetett kérdésre, problémára.
(Ezen kívül a szabadon letölthető Tanári útmutató - ofi.hu/kiegeszito-anyagok-idegennyelvu-kiadvanyainkhoz - is segíti a könyvvel ismerkedő tanárokat, érdeklődőket.)
A helyzet a cikkeddel az, hogy nem olyan felhasználó szempontjából elemzi, véleményezi a Girót, akik számára a tankönyvek készültek. Ez egy iskolai, csoportos keretben használatos szocializáló célú tankönyv. A nyelvi készségek mellett számos szociális kompetenciát is fejleszt, mert ez is dolga. Fontos szereplőként kell feltételeznie, és meg is teszi, a felkészült pedagógus jelenlétét, miközben számos módon támogatja az amúgy is kreatív és lelkes olasztanárokat.
A Pázmányon 2017-ben készült egy szakdolgozat (szerzője teljesen független a Girótól, nem is ebből tanult): A Giro d’italiano az elméletben és a gyakorlatban - címmel. Csak a tanulói véleményeket idézem (119 megkérdezett diák, több gimnáziumból):
a tankönyvet (Cd, munkafüzet és ajánlott videók) szereti: 32 %,
többé-kevésbé: 44 %,
nem szereti 24 %. Belegondolva a kamaszok kritikai érzékébe és az iskolai körülményekbe, ez nagyon jó arány!
Sajnálom, hogy az ide tévedő diákok bizalmát, hitét cikked megingathatja abban a könyvben, amiből tanulnak, tanáraikban, akik ezt választották. (Mert a választék sajnálatosan kicsi.)
Bízom azonban abban, hogy csak átmenetileg, és a jó tanár irányításával a Giro és a hozzá készült kiegészítők, valamint a olasz.jimdo.com oldal élményszerű és eredményes olasztanításhoz járul hozzá.
(Tényleg csak zárójelbe téve: Hundidac Aranydíjas, és Szép Magyar Könyv okleveles, nem célom a reklám, egyéb kitüntetésekkel, eredményekkel nem szaporítom a karakterek számát.)
Szívesen állok rendelkezésre mindenkinek honlapomon vendégkönyvén keresztül is! Kérlek, hozzászólásomat tedd nyilvánossá. További jó blogolást kívánok:
Bernátné Vámosi Judit
Tanuljnyelveket · http://tanuljnyelveket.blog.hu 2017.06.08. 15:20:18