Tudunk úgy nyelvet tanulni, mint a gyerekek?

Természetesen nem, és ez nem is baj, nem is lehet cél. A gyerekek helyzete minden szempontból más, mint a miénk. Egyértelmű, hogy nem tudunk az ő eszközeikkel tanulni. El tudunk viszont lesni tőlük dolgokat, amik megkönnyítik a mi dolgunkat is.

Miért könnyebb a gyerekek helyzete?

Azok a nyelvtanuló programok, amik a gyerekek nyelvtanulását használják marketingjük alapjául, általában azzal érvelnek, hogy ez a természetes módszer. Idáig rendben van, de a gyerekek nem egyszerűen elsajátítják a nyelvet. Kapnak két, napi 24 órában működő tanárt, akik általában végtelenül kedvesek, türelmesek, megértőek, és minden apró sikernél tapsikolnak az örömtől. Akadémikus magyarázatokat nem adnak, de az nem igaz, hogy nem tanítanak aktívan. Ismételgetnek, tagolnak, szembeállítanak, nem csak mintát mutatnak a nyelvhasználatra.

A gyerekeknek nincs munkájuk, nincsenek kötelezettségeik, rengeteg időt fordítanak a nyelv elsajátítására, gyakorlatilag egész nap foglalkoznak a nyelvvel (a folyamat még éjszaka se áll le teljesen, amikor alszunk). A nyelvtanuláshoz semmiféle stressz nem kapcsolódik a számukra, oldott hangulatban, játék közben ismerkednek a nyelvvel, ami a kutatások szerint hatalmas előnyt jelent.

A gyerekeknek muszáj megtanulniuk az anyanyelvüket ahhoz, hogy életben maradjanak. Nem mondhatják, hogy ők ezt megunták, nem akarnak ezzel foglalkozni, tehát a létező legerősebb motivációval rendelkeznek, és nincs választásuk. Azzal, hogy élnek egy adott nyelvi környezetben, rá vannak kényszerítve az adott nyelv elsajátítására.

A gyerekek fejében nincs még egy megtanult nyelv, amihez hasonlítják a megtanulandót. Nem akadnak fenn azon, ha valami szerintük logikátlan vagy túlbonyolított. Nincsenek elvárásaik, hogyan kell egy nyelvnek felépülni vagy működni.

Miért nehezebb a gyerekek helyzete?

Az, hogy a gyerekeknek még nincs egy meglevő, már hasznosítható nyelvtudásuk, hátrányt is jelent, nem csak előnyt, mivel magukat a fogalmakat is meg kell ismerniük, amit a nyelv leképez. Ez rengeteg idő és energia, amit semmi értelme (és nem is lehet) elölről kezdeni. A kutyát én már nagy valószínűséggel felismerem, és nem kell megtanulnom elkülöníteni a macskától vagy a tehéntől.

Az európai nyelvekben rengeteg a közös eredetű szó. A legtöbb nyelv tanulásánál nem a nulláról indulunk, már van egy viszonylag nagy passzív szókincsünk. A gyerekek ezzel nem rendelkeznek, ráadásul a hangok képzését és a nonverbális kommunikácót (gesztusokat, udvariassági szokásokat) is meg kell tanulniuk.

Fontos, hogy az öntudatlan tanulás (nyelvelsajátítás) nem egyenlő az induktív tanulással. Tehát ha magamnak kell kikövetkeztetnem a szabályokat, az teljesen más, mintha úgy tanulok meg egy nyelvet, hogy fogalmam sincs a szabályokról. Jogos az a felvetés, hogy egy jelenséget könnyebb 30-40 példán keresztül megtanulni, mint egy szabályt bemagolni, és azt mindig tudatosan alkalmazni, de ez nem minden esetre igaz. Van olyan dolog, amit sokkal kevesebb idő alatt meg lehet tanulni egy-két magyarázó mondattal, mint példák sokaságával vagy indukcióval. Engem egy idő után zavar, ha nem kapok nyelvtani összefoglalást, szabályokat, mert az én agyamnak már kell, ehhez vagyok szokva. A felnőtt agy másképp működik, a tudatos probléma-megoldó készségek egyre inkább előtérbe kerülnek. Azért van a mai napig többféle nyelvtanuló módszer, és nincs kőbe vésett legjobb, mert a felnőttek különbözőek, és különböző stratégiákra van szükségük a tanuláshoz. A felnőttek legnagyobb előnye a koncentráció képessége és a tanulási technikák ismerete. Mivel a felnőtteknek választások során kell átmenniük a nyelvtanulás során, az előny hátránnyá is válhat. Ha rosszul döntünk, rossz módszert választunk, és a rossz módszerhez ragaszkodunk is, soha nem jutunk el sehova.

Mit tanulhatunk a gyerekektől?

A legfontosabb, hogy a gyerekekben még nincsenek pszichés gátak. Nincs egójuk, mernek hibázni, és nagyon sokáig még azon se akadnak ki, ha kinevetik őket. Az idegen nyelv használata csak akkor válik automatikussá, ha sokat használjuk, sokat gyakoroljuk.

A gyerekek tudják, hogy a hallgatás és az utánzás a legfontosabb. Nem csak minket, de a TV-ben hallottakat is ismétlik, akár 10-szer, 20-szor, vagy még többször egymás után.

A gyerekek akárhányszor képesek megnézni egy filmet, és minden egyes alkalommal ugyanúgy élvezik. Egyre többet és többet értenek belőle, mindig találnak benne újat, ezért sem unják meg.

Sokan érvelnek azzal, hogy a helyes kiejtést csak gyerekkorban lehet elsajátítani, de ez csak részben igaz. A hangképző szervek valóban nem tudnak már egy idő után alakulni, de a felnőtteknek se kéne olyan borzasztó kiejtéssel beszélni, mint amilyennel teszik. A rossz kiejtés oka leggyakrabban az, hogy az anyanyelvi beszélő utánzását bohóckodásnak vagy éneklésnek élik meg, és szégyellik. Inkább beszélnek magyar akcentussal, mint hogy megpróbálják utánozni például az angolokat.

A gyerekek segítenek megismerni azt, hogy mi a megtanulandók természetes sorrendje. Az angol –s ragot például nagyon későn kezdik el használni, a nyelvtanulóknak pedig kezdetektől fogva erőltetik a tanárok.

Mi az, amitől tartózkodjunk?

Mindenképpen szemléljük kritikusan az olyan módszereket, amelyek az ígérik, hogy úgy fogunk megtanulni egy idegen nyelvet, mint a gyerekek. Ez a tanács így, általánosan megfogalmazva, nem egy sima rossz tanács, hanem kifejezetten káros. Káros azért, mert egy rossz módszer választásával rengeteg időt és pénzt vesztíhetünk. Nem is értem, hogyan menekültünk meg Nyugat-Európa és Amerika legrosszabb és egyben legismertebb / legtöbbet reklámozott (!) nyelvtanuló programjától, a Rosetta Stone-tól, ami ezzel az érvvel indította pályafutását. Eleinte négy, az új verzóban már csak két képet kapunk egyszerre, amit szavakkal, mondatokkal kell párosítani. Ennyi. Nem adnak magyarázatokat, segítséget, még a folyamat elején se. Az ilyen jellegű klikkelgetés lehet hogy játékos és addiktív, de semmilyen értékelhető hatással nem rendelkezik. Hacsak nem mozgósítunk iszonyatos energiákat, a tanított nyelv értelmezhetetlen zörej marad a számunkra.

Gyakran érvelnek a gyerekek nyelvtanulásával azok is, akik azt javasolják, hogy nézzünk filmeket, olvassunk regényeket, aztán majd ránk ragad a nyelv. Ha valaki ebben hisz, csinálja nyugodtan, de legalább azt vegye figyelembe, hogy a gyerekek se a kortárs szépirodalommal kezdik, de még csak nem is a Harry Potterrel. (Igazából azzal kezdik, hogy anya és apa tárgyakra, testrészekre mutogat, és megmondja melyiket hogy hívják.) Jó tanács az, hogy mindig eggyel magasabb szintű anyagot válasszunk, mint amin a tudásunk van. Ne legyen benne túl sok új szó vagy szerkezet.

Április második felében a gyerekekkel fogok még foglalkozni. A következő témákra számíthattok a következő két hétben: járjon-e az ovis angolra, tanítsuk-e otthon a gyerekünket idegen nyelvre, hogyan tudunk otthon iskolásoknak segíteni a nyelvtanulásban. Like-oljátok az oldalt, nehogy lemaradjatok valamiről, és nyugodtan írjátok meg kommentben a kérdéseket, amikre kíváncsiak vagytok!

vissza