2020-tól már nem csak a diplomához, de már a felvételihez is szükség lesz középfokú nyelvvizsgára. Ez adta az apropót a Nyelvtudásért Egyesület márciusi konferenciájához, melynek anyaga honlapjukon és a youtube-on elérhető. Elsőként azt próbálták meg összegyűjteni, miért nem hatékony az iskolai nyelvoktatás, mi a probléma a tanárképzéssel és a gyakorló tanárok módszereivel. Több mint 15 év telt el azóta, hogy angol szakos diplomát szereztem, és lassan 10 év azóta, hogy utoljára tanítottam, de a konferencián elhangzott előadások azt mutatták, semmi sem változott azóta, és főleg nem lett jobb. A “szakma” hozzállását nagyon jól példázza az a momentum, amikor a kutató hölgy tanári megszólalásokat vetített ki, melyeket az általa meglátogatott órákon jegyzett fel. Ezeket a megszólalásokat fel sem olvasta, semmiféle kommentárt nem fűzött hozzájuk. A közönség nevetett, az előadó kutató pedig elégedett volt, hiszen láthatóan ez volt a célja. Lássuk be, kedves közönségben ülő kollégák, hogy a többség idióta. Nem tudok elképzelni még egy olyan szakmát, ahol ez megtörténhet.
Az egyetemi módszertan
Hát ebből nagyon kevésre emlékszem, leginkább az maradt meg bennem, hogy magától értetődő dolgokat definiáltunk. Azt az elméleti hátteret, ami hasznos lett volna, mi nem tanultuk. Kíváncsi lennék rá, hány nyelvtanár számára ismeretlenek azok a fogalmak, amelyeket a laikus nyelvtanulók egyre szélesebb köre használ teljesen magától értetődően. Ilyen például a spaced repetition, az immersion vagy az epiphany point.
Gyakorlati feladat nagyon kevés volt, akkor is egymást tanítottuk angolra, tehát arra a nyelvre, amit mindannyian tudtunk. Már akkor sem értettem, hogy miért kell nekem feladatokat gyártani. Ha egy tanár 25 órát tanít egy héten, mikor gyárt feladatokat? És főleg minek? Minden szeptemberben többezer forintot költenek a szülők könyvekre, munkafüzetekre. Azokban mi van? Nem lenne egyszerűbb, ha nem egy tömegnyi embert próbálnának meg átképezni, hanem normális tananyagokat gyártanának? A konferencia után Baló György műsorában Jilly Viktor elmondta, hogy az általános iskolai nyelvoktatás a kulcs, ott vannak a legnagyobb hiányosságok. A megszokott nyelvtani-fordító módszer helyett játékosan kellene a gyereket tanítani, mondjuk a Muzzy in Gondoland című BBC-s nyelvoktató videókkal, ahhoz készített kártyákkal, kommunikatív feladatokkal. Szuper! Hol vannak a kártyák? Mindenki csinálja meg magának?
Akadémikusság
A tanárok, csakúgy mint a diákok, a legkisebb ellenállás irányába mennek. Azért “szeretik” a nyelvtani-fordító-drillező módszert, mert ezt tanulták az egyetemen. Mert a nyelv szerkezetét, működését így látták, ezt tudják tovább adni. A legnagyobb probléma az, hogy a legtöbb tanár nem nyelvtanuló. Ezt nem úgy értem, hogy nem képzi magát tovább az adott nyelvből, amit tanít, hanem nem tanul már nyelveket, kezdő szinten, középhaladó szinten, mint a diákjai. Nagyon könnyű csodálkozni azon, hogy a másik “mit nem ért ezen”, ha mi magunk soha nem állítjuk magunkat kihívások elé. Nagyon könnyű a leíró módszereknél megragadni, ha nem tapasztaljuk újra és újra a saját bőrünkön, hogy mi működik és mi nem. Lehet, hogy bármely módszertani továbbképzésnél, definícióknál és feladatgyártásnál többet érne egy kezdő tanfolyam. Attól, hogy valaki 20 év alatt megtanult valahogy angolul, még nem biztos, hogy rájött, hogyan kell egy nyelvet hatékonyan megtanulni.
A tanárok hozzáállása
A legegyszerűbb és legbiztonságosabb módszer az, ha fogunk egy könyvet a hozzá tartozó kiegészítő anyagokkal, tanári kézikönyvvel, és mindent csinálunk úgy, ahogy azt ott javasolják. Ehhez nem kell különleges képesség vagy kreativitás. Szerintem a legtöbben eljutnak idáig, amíg egy továbbképzés vagy konferencia ki nem mozdítja őket erről a pályáról, és kedvet nem kapnak a feladatgyártáshoz. Mielőtt valaki félreért, nem amellett szeretnék érvelni, hogy csökkentsük a tanári autonómiát. Viszont az komolyan gondolom, hogy rendszeresen értelmes, átgondolt tananyagot gyártani a legtöbb tanárnak nincs ideje, pláne nem 4-5 különböző szintű csoport számára. Sokkal egyszerűbb lenne látható eredményt elérni, ha a választható tankönyvek mindegyike megfelelne azoknak a módszertani követelményeknek, amelyek egyébként minden oldal számára egyértelműek. Nagyon tanulságos egyébként, hogy az angol mennyire elhúzott a többi nyelvtől. Ha körülnézünk egy könyvesboltban, több modern és hatékony sorozatot találunk. Kisebb számban, de igaz ez a németre is, de ott már veszélyként leselkedik ránk a Start Neu című iszonyat. Franciából és spanyolból az időutazás-jellegű Euro-Express, valamint Colores pedig uralja a piacot. Spanyolból a középiskolai tankönyvlistán egyedül a Colores van fenn, más nem választható!
A konferencia tanulságai
Ami egyértelműen kiderült számomra az, hogy a legnagyobb problémákat évtizedek óta látják és leírják, változás mégsem történt. Ennek egyik oka a pénzhiány. A résztvevők nyilatkozataiból kiindulva teljesen reménytelen, hogy bármilyen pozitív változás történjen a közeljövőben. Ha lenne is esetleg erre törekvés, évtizedek után látszódna csak a változás. Tehát, érdemes mindenkinek a saját tudásáért abszolút felelősséget vállalni, és aktívan tanulni, ha szeretne elsajátítani egy nyelvet. Az egy szerencsés véletlen, ha ehhez hatékony segítséget kap az iskolában.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.