A középiskolások jelentős hányada egy nyelvet sem sajátít el az elvárt szinten, holott sok éven át kettőt is tanul. Ebben a posztban a kudarc okait próbálom meg összegyűjteni, elsősorban szülőknek, hogy lássák, milyen problémákkal állnak szemben.
Nem azt a nyelven tanuljuk, amit szeretnénk
Azt, hogy milyen nyelvi csoportok indulnak, az iskolában tanító tanárok szabad óraszámai adják meg. Sokan kényszerből kezdenek el (általában németül) tanulni, miközben mindenhol azt hallják, hogy “angolul tudni kell”. Közhely, de fontos belátni, hogy sokkal könnyebb egy nyelvet úgy tanulni, ha szeretjük, érdeklődünk a hozzá kapcsolódó kultúra iránt, mint hogyha ránk erőltetik.
Vegyes csoportokban tanulunk
Az osztályokat nem lehet szabadon keverni, mivel úgy lehetetlen lenne összeállítani az órarendet. Így hatalmas különbségek vannak a tudásszintben egy-egy csoporton belül. A csoportok ráadásul fixek, és az évek alatt a különbségek egyre csak nőnek. Sokkal hatékonyabbak lennének a szintek szerinti csoportok, nem beszélve arról, hogy a szintugrás lehetősége is motiválóbb, mint egy osztályzat. Egy nyelviskola jellegű szintenkénti képzés azonban a közoktatásban nem kivitelezhető.
Több nyelvet tanulunk egyszerre
Két nyelvet egyszerre tanulni borzasztó nehéz. Különösen igaz ez akkor, ha az első és a második idegen nyelvről van szó. Sajnos a közoktatás több területére is jellemző, hogy többet várunk el a gyerekektől, mint saját magunktól. Két idegen nyelv biztos ismerete rendkívül ritka Magyarországon, mi mégis minden gimnazistának kitűzzük ezt a feladatot. A második idegen nyelvet csak akkor szabadna elkezdeni, ha az elsőből már legalább B2 szintre jutottunk.
Nem nézünk szembe a probléma nagyságával
Az első idegen nyelv elsajátítása a legnehezebb és a leginkább időigényes. A középiskolában tanult idegen nyelvek egyike sem rokona a magyarnak. Sokkal nehezebb első nyelvként megtanulni például a németet, mint az angol után másodiknak. A svédek vagy a hollandok legendás angoltudása részben a nyelvrokonságra, a nyelvek hasonlóságára vezethető vissza.
A nyelvtanulás tantárgy, az eredmény jegyekben mérhető
Ha önállóan szeretnénk otthon nyelvet tanulni, és speciálisan erre a célra összeállított anyagot választunk, a használati utasítás biztosan a lelkünkre köti majd, hogy ellazult, pihent állapotban foglalkozzunk a nyelvtanulással, stresszt semmiképp se kapcsoljunk hozzá. A tanárokkal szemben viszont általában az az elvárás, hogy minél több jegyet produkáljanak, lehetőleg minél jobbakat. A szódolgozatok, tesztek osztályzatai ráadául semmiféle reális képet nem adnak a szülőknek a gyerekük tudásáról, sőt félrevezetik a szülőt.
Minden kezdet nehéz
A nyelvtanulás folyamatát koncentrikus körökként kell elképzelni. A tipikus nyelvkönyvsorozatok is ezt a mintát követik. A második kötet elején újra jön a jelen idő és a bemutatkozás, persze most már sokkal részletesebben.
A probléma lényege, hogy az első kör már túl nagy. A kezdetekkor fontos lenne egy rálátás a legalapvetőbb struktúrákra és egy alap társalgási szókincs, ami sikerélményt és motivációt is adna. Például a múltidő (részletesen tárgyalva persze) csak az első év végén kerül elő, pedig a létige, a birtokos szerkezet és egy-két alap ige (jönni-menni, enni) múlt idejére már korán szükség lenne, hogy ki tudjuk fejezni magunkat. Mivel a hiba a folyamat elején van, könnyen jutunk el oda, hogy 5-6 év múlva egy mondatot se tudnak összerakni a tanulók.
A gyakorlat nincs összhangban az elmélettel
A nyelvtanulással párhuzamosan a diákoknak igen komoly magyar nyelvtani tudásra kéne szert tenni, ami a gyakorlatban nem mindig jön össze. Ez a nyelvtani tudás pedig segítene abban, hogy egy nagyobb körről induljunk. Ugyanígy nagy segítség lenne a második nyelv tanulásakor, ha az elsőt már tudnánk, ami szintén nem jön össze. A tanterv viszont nyilván úgy lett összeállítva, hogy számol ezeknek a készségeknek a meglétével.
Speciális hozzáállásra lenne szükség
A többi tárgy esetében mindig 100%-os tudásra kell törekedni. Utána lehet továbbhaladni a következő témakörre. Sokan ezt a nyelvtanulásra is átveszik. A kezdő könyv első leckéjében gyakran feltűnő 40 szavas népnév listát mindenképp be akarják magolni, mielőtt lapoznának. Pedig a nyelvtanulás lényege, hogy folyamatosan haladjunk előre az anyagban, és rendszeresen térjünk vissza a régebben tanultakra, egyre jobban elmélyítve a tudást. Az első ismétlést nem egy év után kéne megtenni. Erre az állandó visszatérésre, ismételgetésre sok tankönyv szerkezete se ad lehetőséget.
Túl sok nyelvtan, túl sok szólista, túl sok főnév
Arról már volt szó, hogy a tankönyvek többsége már első körben nagyon részletesen tanítja a nyelvtant. Sokan még mindig szavakat tanulnak, holott a szavakat nem lehet önmagukban, csak mondatban, helyzetben értelmezni. A szókincs nagy részét főnevek adják (tanuljatok meg 30 gyümölcsöt), miközben a kommunikációhoz határozószavakra, névmásokra lenne inkább szükség (pl. tegnap, jövő héten, veled).
Kifogáskeresés
A kudarcok után természetes folyamat, hogy az ember külső tényezőre próbálja hárítani a sikertelenség okát. Fontos elfogadni, hogy nem a tanár fog megtanítani az idegen nyelvre, én fogok megtanulni. Nincs olyan tanfolyam, ami eredményre vezet, ha én otthon nem gyakorlok, nem foglalkozok a nyelvvel. A tanár csak bemutatja az anyagot, az iskolai órán vagy a nyelvtanfolyamon kevés az idő a gyakorlásra. Ha viszonylag nagy létszámú a csoport, még rosszabb a helyzet.
A nyelvtanulás öncél
A cél nem lehet a nyelvtudás maga. A nyelvtudás segítségével rengeteg ismeret, információ válik elérhetővé, ezt kéne meglátni. Folyamatosan keresni kéne a lehetőséget a nyelv megismerésére, használatára, idegen nyelven filmeket nézni, érdekes témákban fórumozni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.