Száraznak hangzik a téma, pedig egy nagyon fontos dologról van szó, amire sok nyelvtanuló kudarca visszavezethető. Ha az iskolai nyelvoktatást nézzük, a rossz eredmények egyik legfontosabb oka az extenzív tanulás hiánya, de önálló nyelvtanulók is gyakran beleesnek abba a hibába, hogy elhanyagolják.

Az intenzív tanulás lényegében az, amit a többség úgy általában tanulás alatt ért, amit az iskolában éveken át csináltunk. Veszünk egy szöveget, mélységeiben kielemezzük, kiszótározzuk, aztán a szöveg szavaival, nyelvtanával gyakorlatokat végzünk, majd tesztet töltünk ki belőlük. Az extenzív tanulás ezzel szemben a mennyiségre helyezi a hangsúlyt. A nyelvtanulás viszonylatában ez azt jelenti, hogy novellákat, regényeket olvasunk, filmeket nézünk, és az ismeretlen szavakat nem szótárazzuk ki, a nyelvtani szerkezeteket nem elemezgetjük, esetleg csak akkor, ha sokszor visszatérnek, és nagyon kíváncsiak vagyunk rájuk. Az extenzív tanulás nem csak időigényessége miatt illeszkedne nehezen az oktatásba, osztályzása is problémás, valamint a szükséges könyvek, filmek biztosítása is gondot okozhat. Az extenzív tanulást otthon kell hozzátennünk az iskolai intenzívhez, mert ideális esetben a kettőnek kéz a kézben kell járnia.

A tankönyvek arra koncentrálnak, hogy bemutassák a nyelvi jelenségeket, ezért többségében lineárisak. Sorban haladva mindig valami újjal foglalkoznak, egymás után veszik a nyelvtani jelenségeket, témaköröket, beszédhelyzeteket. A tankönyvek terjedelmüknél fogva sem tudnak eleget foglalkozni a tudás megszilárdításával, és a régebben tanultak folyamatos ismétlésével. A hosszútávú és automatizálódott tudás eléréséhez nem biztosítanak elegendő gyakorlást, nagyon kevés olyan elem van, ami elég magas ismétlésszámot kap bennük. Ha csak simán végigmegyünk egy 4 kötetes sorozaton, körülbelül 800 szót tanulunk meg. Ezért szoktam első lépésben azt javasolni, hogy több kört menjünk a választott tankönyvön. Először csak olvassuk át, aztán töltsük is ki a feladatokat, végül töltsük ki a munkafüzetet is. Így nem csak a memória számára szükséges ismétléseket fogjuk biztosítani, de minden körnél egyre több apróságot fogunk észrevenni és megérteni. Ez azonban még nem elég. Ha nem talákozunk eleget a nyelvvel, nem kapunk elég mintát, sok év után is előfordulhat, hogy nem fogunk tudni egy mondatot se összerakni, mert absztrakt marad a tudásunk.

Az extenzív olvasás vagy hallgatás megerősíti a részlegesen megtanult szavakat. Ha a tankönyvben, az intenzív tanulás során már találkoztam egy szóval, akkor valami halvány emlékem maradt róla, egy szövegben már ki tudom következtetni a jelentését vagy beugrik, hogy hol láttam már. A szó ismerete minden egyes ilyen találkozással mélyül, finomodik, és plusz információkkal bővül.

Egy szó ismerete nem csak abból áll, hogy tudom a jelentését, tudni kell a stílusértékét, hogy az írott vagy a beszélt nyelvben használjuk inkább, hogy mennyire hivatalos vagy baráti. Tudni kell, melyek azok a szavak, amelyekkel úgy kapcsolódhat, hogy az ne tűnjön furcsának. Érdemes megjegyezni a más szavakkal alkotott, panellé vált kapcsolatait, a frazeológiai egységeket. Ezt a mélyebb szótudást nem lehet tankönyvből megszerezni. A sokadik ismétlés, találkozás után jutunk el oda, hogy egy szót már magyarról idegen nyelvre fordítva automatikusan húzunk elő, a megfelelő környezetben és helyzetben. Csak az extenzív tanulás hozza meg azt, hogy “érezzük a nyelvet”, hogy a tanult elemek a komfort zónánkba kerülnek, és gond nélkül, magabiztosan alkalmazzuk őket.

Célirányosan vagy szórakozva?

Állandó (eldöntetlen) vita tárgya, hogyan jobb, hatékonyabb szavakat tanulni, célirányosan, magolva, Ankival vagy szórakozva, sokat olvasva, tévézve? Én azt mondom, ez teljesen egyéni, mindenkinek le kell tesztelnie sajnos, hogy neki mi jön be. És akkor sem érdemes választani a kettő közül: a helyzet rosszabb ennél, mert igazából azt kell megtalálni, hogy a kettőnek milyen aránya a legjobb egy adott tanulónak. Én például irtózom az Ankitól, már a gondolata is ellenállást ébreszt bennem. Így nyilván nem lehet tanulni, még akkor se, ha kutatások bizonyítják az Anki hatékonyságát. Én azt figyeltem meg, hogy azok a szavak, amik épp azon a szinten szükségesek, ahol tartok, sokkal könyebben megragadnak bennem (jóval 12 ismétlés alatt, ami egyébként az átlagosan szükséges ismétlésszám egy szó megjegyzéséhez), mint azok, amikre csak később kéne sort keríteni. Ezért inkább a mennyiségre megyek mostanában, ami azt jelenti, hogy minél gyorsabban megpróbálok találkozni azokkal a szavakkal, amik éppen könnyen megjegyezhetőek a számomra, aztán újraindítom a kört, és jöhetnek a nehezebben megjegyezhetőek. Ez alól egy kivétel van: sorozatnézés közben nem egyszer előfordult, hogy nagyon ritkán használt, egyáltalán nem szükséges kifejezések első találkozás után örökre bevésődtek, csak azért, mert érdekes volt a jelent vagy valami érzelmet váltott ki belőlem.

Milyen a jó extenzív tanulás?

Kezdők számára az intenzív tanulás a fontosabb, de már A1 szinten érdemes bevezetni az extenzív tanulást, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetni rá. A hatékony extenzív tanulás legfontosabb jellemzője a nevéből is adódik: komoly mennyiségeket kell teljesíteni ahhoz, hogy a hatás érezhető legyen.

Az extenzív tanulás legnagyobb nehézsége, hogy a megfelelő szintű és minőségű anyagokat válasszuk ki magunknak. A saját tapasztalatomban például egész szélsőséges eredmények léteznek ezzel kapcsolatban. A francia Engrenages című sorozatból például szinte semmit sem tanultam, a spanyol El Internado viszont a jelenlegi spanyoltudásom legalább 40%-át hozta meg. Miért? Kicsit volt csak nehezebb, mint az akkori tudásszintem, spanyol felirattal néztem, érdekelt, tetszett, az egyes témák több részen keresztül visszatértek, ezért akaratlanul is átismételtem a “tanultakat”. Az Engrenages viszont túl nehéz volt, ezért egy idő után már csak a magyar feliratot olvastam, a francia szövegre egyáltalán nem figyeltem oda. Egy jó tanárnak az egyik legfontosabb előnye, hogy meg tudja nekünk mondani, a saját szintünkön melyik regény vagy film lehet a legnagyobb segítségünkre.

Olvasás közben csak akkor tudunk új szavakat tanulni, ha a szöveg érthető. Egy anyanyelviek számára írt angol szöveg megértéséhez például 8-9000 szócsalád ismerete szükséges. (Ez azt jelenti, hogy a used/user/usefully/useless szavak például egynek számítanak.) Egy adott szöveg szavainak 95-99%-a jó, ha ismert. Persze az teljesen egyéni, hogy ki milyen türelmes vagy mennyi frusztrációt tűr el, de alacsonyabb szinteken mindenképp érdemes könnyített olvasmányokat választani vagy TV sorozatokat nézni. Utóbbinál a kép plusz segítséget jelent, ezért nyugodtan választhatunk nehezebbet, mint könyvből.  Angolból elérhetőek az úgynevezett “mid-frequency graded reader”-ek. Ezeket lejárt jogokkal rendelkező, tehát szabadon használható regényekből készítették önkéntesek, és ingyen letölthetőek. A könnyített olvasmányok általában háromezres szókincsig mennek, és innen a 9000-ig még azért hosszú az út. Ezt az űrt töltik be ezek a szövegek. Bár mostanában láttam C1 jelzésű könnyített olvasmányokat is, amit nem nagyon értek. B2 szinten elméletileg már kortárs szépirodalmat kell tudni olvasni. A lényeg az, hogy elképzelhető, hogy a kiadók is felfigyeltek a problémára, és kijönnek haladóknak szánt könnyített olvasmányokkal is.

Biztosan elválasztható-e a kétféle tanulás?

A valaha volt, legnagyobb internetes nyelvtanuló közösségben, a ma már nem működő HTLAL-ban egyszer megjelent egy idős lengyel hölgy, aki a HTLAL történetének egyik legnagyobb kommentcumaniját és balhéját indította el. A mai napig nem tudom eldönteni, blöff volt-e a részéről a dolog. Azt állította, hogy a tanárok eltitkolják előlünk a tuti módszert, tehát lényegében átverés áldozatai vagyunk. Ő viszont most elárulja, mi az. Erre a csalira természetesen tömegesen ugrottak rá a bizonytalanok, viszont a vita sajnos nagyon gyorsan személyes élt kapott. A régi megmondóemberek egy része olyan szinten támadta az egyébként sokszor furcsa megjegyzéseket tevő, túlzott önbizalommal rendelkező hölgyet, hogy a dolog egyre kevésbé szólt a nyelvtanulásról. A módszer aztán mint “listening-reading method” (hallgatás-olvasás módszer) fennmaradt, de nem nagyon büszkélkedhet elégedett, sikeres tanulókkal. Én a magam részéről nem tartom hatékonynak, de egy nagyon fontos dologra rámutat, ezért érdemes lehet megismerni. A módszer alkalmazásához szükségünk van egy regényre, amit meg tudunk szerezni a célnyelven, az anyanyelvünkön és célnyelvű hangoskönyvben. Fontos, hogy a regény hosszú legyen és szépirodalmi alkotás (Háború és béke például). Ugyanígy fontos, hogy nagyon szeressük, akár tízszer-húszszor is örömmel el tudjuk olvasni. Először olvassuk el az anyanyelvi változatot, aztán a célnyelvit. A módszer legfontosabb eleme a következő lépés: a magyar változatot olvassuk, és az idegen nyelvűt hallgatjuk. Itt nyílik lehetőség a két nyelv összehasonlítására, a szerkezetek megértésére, tudatosítására. Az idegen nyelvű szöveg párhuzamos olvasása és hallgatása összekapcsolja a hallott és az írott formát. Lehetséges a beszélő után ismételni a hallott szöveget, ami a kiejtést fejleszti. Bármelyik variációt korlátlan alkalommal ismételhetjük. Érdemes beszerezni egy nyelvtant és egy szótárt, aminek a segítségével a kérdéses pontokat tisztázni tudjuk.

Nekem ez a módszer egyáltalán nem jött be, viszont a hatására kipróbáltam azt, hogy egy 45 perces sorozatepizódot vagy filmrészletet megnézek magyar felirattal, és kifejezetten a fordításra koncentrálok, tehát összehasonlítom a hallott és az olvasott szöveget. Ez az én olvasatomban már intenzív tanulásnak minősül (pedig extenzívnek tűnik), és 45 perc körülbelül az a határ, ameddig az ilyen koncentráció a számomra megszakítás nélkül bírható. Sorozatoknál azért is működik jobban a dolog, mert sokkal rövidebbek a mondatok, mint egy regénynél. Egy 3-4 soros, többszörösen alárendelt mondat tagmondatai nem biztos, hogy ugyanolyan sorrendben követik egymást az eredetiben, mint a fordításban. Így meg elég nehéz rögtön megtalálni, mi minek a megfelelője. A sorozatos verzió viszont nekem már fogyasztható és hatékony, és nagyon jól megmutatja, hogy a koncentrálás foka, a nyelvre való odafigyelés mennyire sokat számít. Egy sima feliratos tévézés, azaz magyarul olvasás, szinte semmilyen előnnyel nem bír.

Lomb Kató módszere

Lomb Kató módszere könnyen eszünkbe juthatott a fentiek olvasása közben. Van hasonlóság, bár Lomb Kató a számomra jóval ésszerűbb és élvezhetőbb utat mutat. Azt javasolta, hogy párhuzamosan tanuljunk tankönyvből vagy tanfolyamon és regényekből. Ha nem tudott magántanárt vagy tanfolyamot biztosítani magának a tanuláshoz, vett egy megoldókulcsos tankönyvet. Emellé minden esetben szerzett egy szótárat és két regényt, ami érdekelte. (Azért kettőt, mert így nagyobb volt az esély, hogy legalább az egyik nem lesz túl nehéz, bonyolult nyelvezetű.) Azt vallotta, hogy csak a könyv biztosít korlátlan számú ismétlést. A regényeket több alkalommal is elolvasta, és nem ragadt le a szótárazásnál. Lényegében úgy használta az extenzív olvasást, hogy ugyanazt a szöveget később intenzíven is vizsgálta. A második olvasásnál már kontextussal, mondattal együtt kiírta azokat a szavakat, amiket szeretett volna megtanulni, megnézte őket a szótárban. Alacsonyabb szinteken ő is a könnyített olvasmányokat javasolta. Azt azért muszáj megjegyezni, hogy Lomb Kató szerint heti 10-12 óra alatt elvesztegetett idő, amit a nyelvtanulásra szánunk. Csak akkor tud a tudás összeadódni, megszilárdulni, ha sokat foglalkozunk az adott nyelvvel.

Az anyanyelviek számára készült anyagok korai bevezetésének rengeteg előnye van. A legfontosabb, hogy rögtön láthatóvá válik a nyelv teljes rendszere. Borzasztóan hiányzik a tankönyvekből egy felvezető kör, ahol csak nagyon nagy vonalakban ismerjük meg az adott nyelv felépítését, sajátosságait. Egy fórumon olvastam egy remek tippet ezzel kapcsolatban: a tippet adó fórumozó 6 vastag, színes A4-es lapra összefoglalja a nyelvtant. Gyorsan átfut egy nyelvtankönyvet, és csak annyit ír ki belőle, ami erre a 6 oldalra ráfér. Ez a nagyon tömény lényeg. A tanulásnál mindig kéznél tartja referenciának a lapokat, és amikor már mindent tud, ami rajtuk van, elhagyja őket. Aki korán kezd anyanyelvi anyagok extenzív fogyasztásába, annak mindenképpen javaslom egy ilyen összefoglaló elkészítését.

Ki, melyik szinten mit nézzen vagy olvasson? Természetesen megint nincs általános érvényű válasz a kérdésre, de azt is tudom, hogy mindenki konkrétumokat szeretne. Úgyhogy leírom spanyolból a saját listámat, hátha valakinek segítségére lesz. Ha kommentben írtok ötleteket bármilyen nyelvhez (ha lehetséges szintmegjelöléssel), azt az olvasók nevében is nagyon megköszönöm.

A1

Film: Destinos videókurzus (Az első epizódokban van angol nyelvű szöveg is, később már nincs. Lényegében egy leegyszerűsített szappanopera némi kultúrával.)

Könyv: Pepa Villa és Lola Lago sorozatok (könnyített olvasmány)

A2

Film: El Internado sorozat

Könyv: Pepa Villa és Lola Lago sorozatok (könnyített olvasmány)

B1

Film: Gran Hotel sorozat, El ministerio del tiempo sorozat, El tiempo entre costuras

Könyv: Félix J. Palma: El mapa del tiempo, El mapa del caos, el mapa del cieloCarlos Ruíz Zafón: El príncipe de la niebla, La sombra del viento, El juego del angel, El prisionero del cielo, Isabel Allende: La casa de los espíritus, Laura Esquivel: Como agua para chocolate

B2

Film: Aquí no hay quién viva sorozat, nagyjátékfilmek: Ocho apellidos vascos, Ocho apellidos catalanes, La noche que mi madre mató a mi padre, Tenemos que hablar, La cara oculta, Nosotros los Nobles, Mientras duermes, El cuerpo, Tesis, Perdiendo el norte

Könyv: Arturo Pérez-Reverte: La piel del tambor, La carta esférica, José Carlos Somoza: La caverna de las ideas, Domingo Villar: Ojos de agua, La playa de los ahogados, Javier Marías: Corazón tan blanco, Francisco García Pavón: El reinado de Witiza

A cikkben található adatok forrása és plusz információk a témáról angolul tudóknak:

http://www.robwaring.org/er/what_and_why/er_is_vital.htm

https://www.youtube.com/watch?v=GpsVp95Wu_E

vissza