Minden, amit azért nem tudsz a nyelvtanulásról, mert nem tudsz nyelveket.

Az extenzív tanulás fontossága

2017/04/13. - írta: Tanuljnyelveket

Száraznak hangzik a téma, pedig egy nagyon fontos dologról van szó, amire sok nyelvtanuló kudarca visszavezethető. Ha az iskolai nyelvoktatást nézzük, a rossz eredmények egyik legfontosabb oka az extenzív tanulás hiánya, de önálló nyelvtanulók is gyakran beleesnek abba a hibába, hogy elhanyagolják.

Az intenzív tanulás lényegében az, amit a többség úgy általában tanulás alatt ért, amit az iskolában éveken át csináltunk. Veszünk egy szöveget, mélységeiben kielemezzük, kiszótározzuk, aztán a szöveg szavaival, nyelvtanával gyakorlatokat végzünk, majd tesztet töltünk ki belőlük. Az extenzív tanulás ezzel szemben a mennyiségre helyezi a hangsúlyt. A nyelvtanulás viszonylatában ez azt jelenti, hogy novellákat, regényeket olvasunk, filmeket nézünk, és az ismeretlen szavakat nem szótárazzuk ki, a nyelvtani szerkezeteket nem elemezgetjük, esetleg csak akkor, ha sokszor visszatérnek, és nagyon kíváncsiak vagyunk rájuk. Az extenzív tanulás nem csak időigényessége miatt illeszkedne nehezen az oktatásba, osztályzása is problémás, valamint a szükséges könyvek, filmek biztosítása is gondot okozhat. Az extenzív tanulást otthon kell hozzátennünk az iskolai intenzívhez, mert ideális esetben a kettőnek kéz a kézben kell járnia.

A tankönyvek arra koncentrálnak, hogy bemutassák a nyelvi jelenségeket, ezért többségében lineárisak. Sorban haladva mindig valami újjal foglalkoznak, egymás után veszik a nyelvtani jelenségeket, témaköröket, beszédhelyzeteket. A tankönyvek terjedelmüknél fogva sem tudnak eleget foglalkozni a tudás megszilárdításával, és a régebben tanultak folyamatos ismétlésével. A hosszútávú és automatizálódott tudás eléréséhez nem biztosítanak elegendő gyakorlást, nagyon kevés olyan elem van, ami elég magas ismétlésszámot kap bennük. Ha csak simán végigmegyünk egy 4 kötetes sorozaton, körülbelül 800 szót tanulunk meg. Ezért szoktam első lépésben azt javasolni, hogy több kört menjünk a választott tankönyvön. Először csak olvassuk át, aztán töltsük is ki a feladatokat, végül töltsük ki a munkafüzetet is. Így nem csak a memória számára szükséges ismétléseket fogjuk biztosítani, de minden körnél egyre több apróságot fogunk észrevenni és megérteni. Ez azonban még nem elég. Ha nem talákozunk eleget a nyelvvel, nem kapunk elég mintát, sok év után is előfordulhat, hogy nem fogunk tudni egy mondatot se összerakni, mert absztrakt marad a tudásunk.

Az extenzív olvasás vagy hallgatás megerősíti a részlegesen megtanult szavakat. Ha a tankönyvben, az intenzív tanulás során már találkoztam egy szóval, akkor valami halvány emlékem maradt róla, egy szövegben már ki tudom következtetni a jelentését vagy beugrik, hogy hol láttam már. A szó ismerete minden egyes ilyen találkozással mélyül, finomodik, és plusz információkkal bővül.

Egy szó ismerete nem csak abból áll, hogy tudom a jelentését, tudni kell a stílusértékét, hogy az írott vagy a beszélt nyelvben használjuk inkább, hogy mennyire hivatalos vagy baráti. Tudni kell, melyek azok a szavak, amelyekkel úgy kapcsolódhat, hogy az ne tűnjön furcsának. Érdemes megjegyezni a más szavakkal alkotott, panellé vált kapcsolatait, a frazeológiai egységeket. Ezt a mélyebb szótudást nem lehet tankönyvből megszerezni. A sokadik ismétlés, találkozás után jutunk el oda, hogy egy szót már magyarról idegen nyelvre fordítva automatikusan húzunk elő, a megfelelő környezetben és helyzetben. Csak az extenzív tanulás hozza meg azt, hogy “érezzük a nyelvet”, hogy a tanult elemek a komfort zónánkba kerülnek, és gond nélkül, magabiztosan alkalmazzuk őket.

Célirányosan vagy szórakozva?

Állandó (eldöntetlen) vita tárgya, hogyan jobb, hatékonyabb szavakat tanulni, célirányosan, magolva, Ankival vagy szórakozva, sokat olvasva, tévézve? Én azt mondom, ez teljesen egyéni, mindenkinek le kell tesztelnie sajnos, hogy neki mi jön be. És akkor sem érdemes választani a kettő közül: a helyzet rosszabb ennél, mert igazából azt kell megtalálni, hogy a kettőnek milyen aránya a legjobb egy adott tanulónak. Én például irtózom az Ankitól, már a gondolata is ellenállást ébreszt bennem. Így nyilván nem lehet tanulni, még akkor se, ha kutatások bizonyítják az Anki hatékonyságát. Én azt figyeltem meg, hogy azok a szavak, amik épp azon a szinten szükségesek, ahol tartok, sokkal könyebben megragadnak bennem (jóval 12 ismétlés alatt, ami egyébként az átlagosan szükséges ismétlésszám egy szó megjegyzéséhez), mint azok, amikre csak később kéne sort keríteni. Ezért inkább a mennyiségre megyek mostanában, ami azt jelenti, hogy minél gyorsabban megpróbálok találkozni azokkal a szavakkal, amik éppen könnyen megjegyezhetőek a számomra, aztán újraindítom a kört, és jöhetnek a nehezebben megjegyezhetőek. Ez alól egy kivétel van: sorozatnézés közben nem egyszer előfordult, hogy nagyon ritkán használt, egyáltalán nem szükséges kifejezések első találkozás után örökre bevésődtek, csak azért, mert érdekes volt a jelent vagy valami érzelmet váltott ki belőlem.

Milyen a jó extenzív tanulás?

Kezdők számára az intenzív tanulás a fontosabb, de már A1 szinten érdemes bevezetni az extenzív tanulást, és egyre nagyobb hangsúlyt fektetni rá. A hatékony extenzív tanulás legfontosabb jellemzője a nevéből is adódik: komoly mennyiségeket kell teljesíteni ahhoz, hogy a hatás érezhető legyen.

Az extenzív tanulás legnagyobb nehézsége, hogy a megfelelő szintű és minőségű anyagokat válasszuk ki magunknak. A saját tapasztalatomban például egész szélsőséges eredmények léteznek ezzel kapcsolatban. A francia Engrenages című sorozatból például szinte semmit sem tanultam, a spanyol El Internado viszont a jelenlegi spanyoltudásom legalább 40%-át hozta meg. Miért? Kicsit volt csak nehezebb, mint az akkori tudásszintem, spanyol felirattal néztem, érdekelt, tetszett, az egyes témák több részen keresztül visszatértek, ezért akaratlanul is átismételtem a “tanultakat”. Az Engrenages viszont túl nehéz volt, ezért egy idő után már csak a magyar feliratot olvastam, a francia szövegre egyáltalán nem figyeltem oda. Egy jó tanárnak az egyik legfontosabb előnye, hogy meg tudja nekünk mondani, a saját szintünkön melyik regény vagy film lehet a legnagyobb segítségünkre.

Olvasás közben csak akkor tudunk új szavakat tanulni, ha a szöveg érthető. Egy anyanyelviek számára írt angol szöveg megértéséhez például 8-9000 szócsalád ismerete szükséges. (Ez azt jelenti, hogy a used/user/usefully/useless szavak például egynek számítanak.) Egy adott szöveg szavainak 95-99%-a jó, ha ismert. Persze az teljesen egyéni, hogy ki milyen türelmes vagy mennyi frusztrációt tűr el, de alacsonyabb szinteken mindenképp érdemes könnyített olvasmányokat választani vagy TV sorozatokat nézni. Utóbbinál a kép plusz segítséget jelent, ezért nyugodtan választhatunk nehezebbet, mint könyvből.  Angolból elérhetőek az úgynevezett “mid-frequency graded reader”-ek. Ezeket lejárt jogokkal rendelkező, tehát szabadon használható regényekből készítették önkéntesek, és ingyen letölthetőek. A könnyített olvasmányok általában háromezres szókincsig mennek, és innen a 9000-ig még azért hosszú az út. Ezt az űrt töltik be ezek a szövegek. Bár mostanában láttam C1 jelzésű könnyített olvasmányokat is, amit nem nagyon értek. B2 szinten elméletileg már kortárs szépirodalmat kell tudni olvasni. A lényeg az, hogy elképzelhető, hogy a kiadók is felfigyeltek a problémára, és kijönnek haladóknak szánt könnyített olvasmányokkal is.

Biztosan elválasztható-e a kétféle tanulás?

A valaha volt, legnagyobb internetes nyelvtanuló közösségben, a ma már nem működő HTLAL-ban egyszer megjelent egy idős lengyel hölgy, aki a HTLAL történetének egyik legnagyobb kommentcumaniját és balhéját indította el. A mai napig nem tudom eldönteni, blöff volt-e a részéről a dolog. Azt állította, hogy a tanárok eltitkolják előlünk a tuti módszert, tehát lényegében átverés áldozatai vagyunk. Ő viszont most elárulja, mi az. Erre a csalira természetesen tömegesen ugrottak rá a bizonytalanok, viszont a vita sajnos nagyon gyorsan személyes élt kapott. A régi megmondóemberek egy része olyan szinten támadta az egyébként sokszor furcsa megjegyzéseket tevő, túlzott önbizalommal rendelkező hölgyet, hogy a dolog egyre kevésbé szólt a nyelvtanulásról. A módszer aztán mint “listening-reading method” (hallgatás-olvasás módszer) fennmaradt, de nem nagyon büszkélkedhet elégedett, sikeres tanulókkal. Én a magam részéről nem tartom hatékonynak, de egy nagyon fontos dologra rámutat, ezért érdemes lehet megismerni. A módszer alkalmazásához szükségünk van egy regényre, amit meg tudunk szerezni a célnyelven, az anyanyelvünkön és célnyelvű hangoskönyvben. Fontos, hogy a regény hosszú legyen és szépirodalmi alkotás (Háború és béke például). Ugyanígy fontos, hogy nagyon szeressük, akár tízszer-húszszor is örömmel el tudjuk olvasni. Először olvassuk el az anyanyelvi változatot, aztán a célnyelvit. A módszer legfontosabb eleme a következő lépés: a magyar változatot olvassuk, és az idegen nyelvűt hallgatjuk. Itt nyílik lehetőség a két nyelv összehasonlítására, a szerkezetek megértésére, tudatosítására. Az idegen nyelvű szöveg párhuzamos olvasása és hallgatása összekapcsolja a hallott és az írott formát. Lehetséges a beszélő után ismételni a hallott szöveget, ami a kiejtést fejleszti. Bármelyik variációt korlátlan alkalommal ismételhetjük. Érdemes beszerezni egy nyelvtant és egy szótárt, aminek a segítségével a kérdéses pontokat tisztázni tudjuk.

Nekem ez a módszer egyáltalán nem jött be, viszont a hatására kipróbáltam azt, hogy egy 45 perces sorozatepizódot vagy filmrészletet megnézek magyar felirattal, és kifejezetten a fordításra koncentrálok, tehát összehasonlítom a hallott és az olvasott szöveget. Ez az én olvasatomban már intenzív tanulásnak minősül (pedig extenzívnek tűnik), és 45 perc körülbelül az a határ, ameddig az ilyen koncentráció a számomra megszakítás nélkül bírható. Sorozatoknál azért is működik jobban a dolog, mert sokkal rövidebbek a mondatok, mint egy regénynél. Egy 3-4 soros, többszörösen alárendelt mondat tagmondatai nem biztos, hogy ugyanolyan sorrendben követik egymást az eredetiben, mint a fordításban. Így meg elég nehéz rögtön megtalálni, mi minek a megfelelője. A sorozatos verzió viszont nekem már fogyasztható és hatékony, és nagyon jól megmutatja, hogy a koncentrálás foka, a nyelvre való odafigyelés mennyire sokat számít. Egy sima feliratos tévézés, azaz magyarul olvasás, szinte semmilyen előnnyel nem bír.

Lomb Kató módszere

Lomb Kató módszere könnyen eszünkbe juthatott a fentiek olvasása közben. Van hasonlóság, bár Lomb Kató a számomra jóval ésszerűbb és élvezhetőbb utat mutat. Azt javasolta, hogy párhuzamosan tanuljunk tankönyvből vagy tanfolyamon és regényekből. Ha nem tudott magántanárt vagy tanfolyamot biztosítani magának a tanuláshoz, vett egy megoldókulcsos tankönyvet. Emellé minden esetben szerzett egy szótárat és két regényt, ami érdekelte. (Azért kettőt, mert így nagyobb volt az esély, hogy legalább az egyik nem lesz túl nehéz, bonyolult nyelvezetű.) Azt vallotta, hogy csak a könyv biztosít korlátlan számú ismétlést. A regényeket több alkalommal is elolvasta, és nem ragadt le a szótárazásnál. Lényegében úgy használta az extenzív olvasást, hogy ugyanazt a szöveget később intenzíven is vizsgálta. A második olvasásnál már kontextussal, mondattal együtt kiírta azokat a szavakat, amiket szeretett volna megtanulni, megnézte őket a szótárban. Alacsonyabb szinteken ő is a könnyített olvasmányokat javasolta. Azt azért muszáj megjegyezni, hogy Lomb Kató szerint heti 10-12 óra alatt elvesztegetett idő, amit a nyelvtanulásra szánunk. Csak akkor tud a tudás összeadódni, megszilárdulni, ha sokat foglalkozunk az adott nyelvvel.

Az anyanyelviek számára készült anyagok korai bevezetésének rengeteg előnye van. A legfontosabb, hogy rögtön láthatóvá válik a nyelv teljes rendszere. Borzasztóan hiányzik a tankönyvekből egy felvezető kör, ahol csak nagyon nagy vonalakban ismerjük meg az adott nyelv felépítését, sajátosságait. Egy fórumon olvastam egy remek tippet ezzel kapcsolatban: a tippet adó fórumozó 6 vastag, színes A4-es lapra összefoglalja a nyelvtant. Gyorsan átfut egy nyelvtankönyvet, és csak annyit ír ki belőle, ami erre a 6 oldalra ráfér. Ez a nagyon tömény lényeg. A tanulásnál mindig kéznél tartja referenciának a lapokat, és amikor már mindent tud, ami rajtuk van, elhagyja őket. Aki korán kezd anyanyelvi anyagok extenzív fogyasztásába, annak mindenképpen javaslom egy ilyen összefoglaló elkészítését.

Ki, melyik szinten mit nézzen vagy olvasson? Természetesen megint nincs általános érvényű válasz a kérdésre, de azt is tudom, hogy mindenki konkrétumokat szeretne. Úgyhogy leírom spanyolból a saját listámat, hátha valakinek segítségére lesz. Ha kommentben írtok ötleteket bármilyen nyelvhez (ha lehetséges szintmegjelöléssel), azt az olvasók nevében is nagyon megköszönöm.

A1

Film: Destinos videókurzus (Az első epizódokban van angol nyelvű szöveg is, később már nincs. Lényegében egy leegyszerűsített szappanopera némi kultúrával.)

Könyv: Pepa Villa és Lola Lago sorozatok (könnyített olvasmány)

A2

Film: El Internado sorozat

Könyv: Pepa Villa és Lola Lago sorozatok (könnyített olvasmány)

B1

Film: Gran Hotel sorozat, El ministerio del tiempo sorozat, El tiempo entre costuras

Könyv: Félix J. Palma: El mapa del tiempo, El mapa del caos, el mapa del cieloCarlos Ruíz Zafón: El príncipe de la niebla, La sombra del viento, El juego del angel, El prisionero del cielo, Isabel Allende: La casa de los espíritus, Laura Esquivel: Como agua para chocolate

B2

Film: Aquí no hay quién viva sorozat, nagyjátékfilmek: Ocho apellidos vascos, Ocho apellidos catalanes, La noche que mi madre mató a mi padre, Tenemos que hablar, La cara oculta, Nosotros los Nobles, Mientras duermes, El cuerpo, Tesis, Perdiendo el norte

Könyv: Arturo Pérez-Reverte: La piel del tambor, La carta esférica, José Carlos Somoza: La caverna de las ideas, Domingo Villar: Ojos de agua, La playa de los ahogados, Javier Marías: Corazón tan blanco, Francisco García Pavón: El reinado de Witiza

A cikkben található adatok forrása és plusz információk a témáról angolul tudóknak:

http://www.robwaring.org/er/what_and_why/er_is_vital.htm

https://www.youtube.com/watch?v=GpsVp95Wu_E

 

vissza 

 

 

 

 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tanuljnyelveket.blog.hu/api/trackback/id/tr3412424903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnsnames.ora 2017.04.21. 21:43:13

Nagyon fontos téma, nagyszerű posztban, nagyon jó volt olvasni, végiggondolni az aspektust, köszönet érte.

Az "intenzív" hibát én is elkövettem annó németből - áltisiben kiemelkedően elismert ötösösként -, amikor egy nyáron egy vadnyugatos, indiános (amit akkoriban nagyon szerettem) ráadásul azt hiszem nyugatnémet füzetkét próbáltam volna meg élvezni. Rengeteg szót nem értettem, mindent kiszótáraztam, vérverejtékkel fordítottam. bármiféle sikerélmény és élvezet nélkül. És a hatalmas meg roppant fárasztó kudarctól dobtam az egészet a pélóba meg fordult az érdeklődésem nyelvet hanyagolóan radikálisan más irányba. (Ma már azt is tudom, hogy hiába nézett ki ponyvának, nagyon nehéz szöveg volt, bőven túllőtt a tudásomon).

Míg az extenzívről pont fordítva kifejezetten pozitív élményeim vannak, amikor adatbányászatot tanulva, rengeteg ismeretlen szó ellenére, egyre inkább egyre többet és pontosabban értettem (és egyébként nálamnál jobbakat is tudtam szövegértésben előzni). Az angolos sikerélményeim legtöbbje ehhez köthető és nem a nyelviskolák kínzásaihoz. Viszont azt figyeltem meg, hogy tudhat hamis illuziókba taszítani, meg beszéd hanyagolásával torzítani. Ezért tudok nagyon egyetérteni/azonosulni Gaál Ottóval meg dr.Makarával, akik kiemelkedően preferálják a mondatalkotást (eltérő módszerekkel), kvázi minden másnak rovására.

Amit az extenzív ügyhöz hozzá tudnék tenni, az talán annyi, ahogy angolban is milyen könnyen tudtam nagyon mellényúlni. Lucy Maud Montgomery Anne-sorozatát annó nagyon szerettem, gondoltam gyerekmese, kívülről tudtam az egészet (filmből is, könyvből is), nosza olvassuk angolul. Igen ám, de rengeteg irodalmi célzatú, speciálisabb nyelvhasználatot felmutató monológ van benne, olykor kiszótárazhatatlan szavakkal.
Szóval lehet, hogy kezdetben elsőként érdemesebb konkrétebb, kevésbé absztraktabb/"elszálltabb" szövegeket olvasni idegen nyelven. Az én adatbányászos szakszövegeim közel 100%-ban ilyenek voltak: amit kevésbé értettem expliciten, azokat is könyebben ki tudtam hámozni a szövegkörnyezetből (és talán ez a legfontosabb ismérv az egész extenzív olvasásban).

Listening-Reading: szerintem ebben bőven van fantázia.Ha valakinek van jó anyaga, ideje, motivációja rá, szerintem ártani nem árt. Plusz megemlíteném, hogy dr.Makara módszere kifejezetten ezen alapul (csak kiegészül hangos ismétléssel is). Ami értelmezésemben az egyik legélvezetesebb a manapság elérhető eszközök között (más kérdés, hogy hosszútávon mennyire éri meg).

Lomb Katónál szerintem (továbbra is az a gond), hogy
(1) úgy nagyon időigényes a módszere, hogy akkoriban lassabb volt az élet azért, jobban volt erre tér és idő, mint ma, amikor dől az emberre a Facebook-üzenetáradat (nyugalom: csak poén!)
(2) akkoriban inkább csak a tehetségesebbek meg motivációval bírók tanultak nyelvet. Ma meg rengeteg a "megélhetési" meg "kötelezett" nyelvtanuló, akik csak letudni szeretnék az egész nyelv-nyűgöt, hogy tudhassanak 100%-ban másra koncentrálni (mint én magam is).
Azt gondolom az alapgondolat nagyon jó: és a gazdag segédanyag-kínálatban adaptálható mai környezetre is.

Én a 6 A4-es nyelvtanlap veszélyeire is felhívnám a figyelmet: szintén hamis illúziókba, csalódásokba kergethet, ha túl nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. Én kölyökként keresztbe-kasul tudtam a német nyelvtant (névelőkkel együtt) és ma már biztosan tudom, hogy semmit nem ért a nyelvtudásom.

Tanuljnyelveket · http://tanuljnyelveket.blog.hu 2017.04.22. 12:11:04

@tnsnames.ora: Nagyon köszönöm a hosszú és értékes kommentet. Nem minden direkt reakció lesz arra, amit írtál, de ilyenkor eszembe szoktak még jutni új dolgok is, és nem szeretek semmit magamban tartani.

Mindig mondom, hogy nincs tuti módszer, mindenkinek magának kell kialakítani a saját tanulási stílusát. Én a hagyományos felosztásokban (vizuális, mozgásos, csoportkedvelő stb) egyre kevésbé hiszek, viszont az érdeklődési körök, személyiségjegyek különbözősége nagyon fontos a módszer kiválasztásánál. Lehet arról beszélni, hogy tanulmányok alapján mi hatékony, de a gyakorlatban csak az fog működni, amivel akár napi több órát tudsz foglalkozni, ami legalább valamennyire szórakoztat, érdekel. Lomb Kató módszere például nem időigényesebb, mint az átlag (mert tankönyvet is használt, nem csak regényt), és ha belátható időn belül szeretne valaki nulláról vagy közel nulláról középfokra eljutni, tényleg kellhet a napi 2 óra. Én úgy tudom rászánni ezt az időt a tanulásra, hogy gyakorlatilag nem nézek tévét, illetve borzasztó keveset, napi fél órát maximum, az is csak a háttérben megy, nem ülök előtte. Nekem a tanulás feltöltődés, a TV, facebook pedig csak elvinné az energiámat. Lomb Katón is azt éreztem, hogy nagyon szerette csinálni a saját módszerét, neki ez valójában szórakozás volt.

Ebből kiindulva is látszik, hogy mennyire nehéz személyre szabott tanácsot adni. Vannak olyan fórumozók, akikkel mindig egyetértek elméleti kérdésekben, aztán nagyokat nézek, amikor tankönyvet, filmet vagy regényt kell ajánlani. Nekem kínzás lenne azokat használni, amiket ők szeretnek, annyira egyéni ízléstől függnek a dolgok.

Azt nagyon nehezen akarom elfogadni, hogy van akinek semmilyen módszer sem nyújt élvezetet, mindenképp csak gyorsan túl kell esnie a tanuláson. Nekem az a tapasztalatom, hogy a tudás megszerzése, a fejlődés érzése mindenkinek örömöt okoz és energiát ad. Ha túl könnyű vagy túl nehéz anyagokkal vergődünk, az persze rém unalmas, meg az is, ha a személyiségünknek nem megfelelő a módszer.

Az adatbányászos szövegek nyilván érdekeltek téged, meg az is sokat segít, ha van ismereted a témáról, amit olvasol. Kezdésnek mindenféleképpen az ilyenek a jók, csak az lehet baj, hogy a viszonylag behatárolt szókincs miatt egy idő után megakad a fejlődés.

Az olvasás egyébként a szókincs fejlesztésére nagyon jó. Filmekkel, sorozatokkal egy idő után megakad az ember, a beszélt nyelv szókincse egyrészt különbözik az írottétól, másrészt kisebb. Az első regény szerintem mindenkinek sokkhatás, annyira sok az új, ismeretlen szó. Viszont én komolyan hiszek benne, hogy ha valaki elég kitartó, az hamar kaphat sikerélményt. Minden szerzőnek van egy sajátos nyelvezete, vannak kedvenc szavai. Ezt nagyon szépen lehet látni, ha idegen nyelven olvasol. Ha az első 1-200 oldalon ezek kitisztulnak valahogy, utána már sokkal egyszerűbben megy a dolog. Én szeretek viszonylag hosszú ideig ragaszkodni egy szerzőhöz vagy trilógiákat keresni. Persze ha valami már olyan nehéz, hogy szótár nélkül szinte semmit se értesz, nem tud működni ez se. A beszédkészséget valóban nem fejleszti ez a módszer, de a szókincset igen, a nyelv "érzését" igen, és ezzel ad egy jó alapot, amiről lehet más tevékenységekkel a beszédkészséget is fejleszteni.

Sajnos az megint teljesen egyénfüggő, ki mennyire akad fenn az ismeretlen szavakon. Én például, amíg értem, hogy mi történik, egyáltalán nem akadok fenn, még élvezem is az olvasást. Viszont el tudom képzelni, hogy aki maximalista típus, mindig a tökéletességre törekszik, annak ez kínzás.

Felnőtt embereket már nagyon nehéz irányítani, hogyan tanuljanak, mert kialakult sémáik vannak, amik sokszor talán nem is tudatosak. Nekem a Makara-módszer például azért nem szórakoztató, csinálható, mert szükségem van a szabályok leírására, a kötetlen gyakorlásra, a rejtvényfejtésszerű tesztfeladatokra, a kultúrára. Ha ezek nyújtanak élvezetet, ezekkel szeretek tanulni, ezekkel fogok. De egyébként viszonylag lassan jöttem rá, mit tetszik nekem, és a mai napi nem zárult le a folyamat.

tnsnames.ora 2017.04.22. 17:42:56

@Tanuljnyelveket: Köszönöm.
Annyit tennék hozzá, hogy az informatikai szakirodalomnak van egy nagyon pozitív hagyománya (régóta). Ahogy például az adóbevallásoknál igyekszik levinni egy 15 éves által is érthető szövegezésre a dolgot, úgy az informatikai szakszövegeknél alapból igyekeztek mindig nagyon egyszerű nyelvezetet használni a szakmán kívüli általános szövegek mondatalkotásában, mondván a szakma nehéz, tele van ujdonsággal, ne nehezítsük másképp is az olvasó dolgát. Míg egy Conan Doyle novellának van egyszerűsített angol verziója, addig az informatikánál jellemzően nincs ilyen, mert alapból egyszerűsített (továbbegyszerűsíthetetlen). Sőt sokszor vannak benne ismétlődő/redundáns nyelvi sémák (amik szépirodalomban értelemszerűen kerülendők), ezek megint csak segítik az idegen nyelven olvasót.