A nyelvtudás szintjeinek hivatalos meghatározására Európában a Közös Európai Referenciakeret (továbbiakban KER) szolgál. Nagyon fontos, hogy a KER szintek kizárólag idegen nyelvi ismeretekre, kompetenciákra vonatkoznak, anyanyelvi nyelvhasználatot nem tudunk velük leírni. A KER szorosan kapcsolódik a nyelviskolákhoz, a nyelviskolák számára készült kurzuskönyvekhez és a nyelvvizsgákhoz. Bármennyire is próbál univerzálisnak tűnni, a KER iskolai (nyelviskolai) előrehaladást mér.

A KER a kommunikatív stílus eredménye

A KER kialakításának alapja a kommunikatív nyelvtanítási stílus, aminek a középpontjában már nem a nyelvtan, a fordítás vagy a szótanulás áll, hanem a beszédfunkciók és a kommunikácós helyzetek, amikkel a mindennapokban találkozhatunk. A KER úgynevezett “can do” listákban gondolkozik, tehát azt írja le, mire képes a nyelvhasználó az egyes szinteken. A1, A2, B1, B2, C1 és C2 szint van. Mind a 6 szinten megkapjuk a “can do” listát az alapkészségekre (beszéd, hallás utáni értés, olvasás, írás) lebontva. A kompetenciákban való gondolkodás miatt a KER szükségszerűen pontatlan és elnagyolt. Az önértékelés a KER lista alapján lehetséges ugyan, de gyakran nem a helyes eredményre vezet. A KER szoros kötődését a kurzuskönyvekhez a “can do” listák megfogalmazása is megmutatja. A2 szinten például a következőt olvashatjuk: “Képes vagyok egyszerű kommunikációra, amely során valamely ismert témáról vagy egyszerű cselekvésről egyszerűen és közvetlenül információt cserélek valakivel.” Mik azok az ismert témák? Természetesen az A1 és az A2 jelzésű tankönyv témái. Az újabb tankönyvek fejezetei “can do” listákkal kezdődnek, a könyvek felépítését ezek a listák határozzák meg.

A KER és a kurzuskönyvek

A KER a legnagyobb előnyöket a nyelviskoláknak és a vizsgaközpontoknak hozta, mert átláthatóbbá tette a tanulási folyamatot, és részcélokat hozott létre. Míg régebben csak a középfokú és a felsőfokú nyelvvizsga szintje jelentett biztos pontot, elérendő célt, most minden kis lépés már egy konkrét eredményhez vezet. Könnyebb a hallgatók motiválása, könnyebb az átjárás a különböző kurzusok között. Ha megnézzük az újabb kiadású kurzuskönyveket, szintenként ugyanazokat a témákat, nyelvi szerkezeteket, kommunikációs helyzeteket tartalmazzák. Egyfajta szerkezeti hasonlóság régen is jellemezte a kurzuskönyveket, de az egységesség a KER óta felerősödött. Hatalmas előny az A1 és az A2 szint kettéválása (két külön kötetre bomlása), ami a nyelvtan bemutatását lelassította, fogyaszthatóbbá tette. Ez a szépen felépített rendszer azonban csak látszólag működik jól. A szintenként egyforma méretű kötetek azt sugallják, hogy az egyes szintek között ugyanakkora az út, ami nem igaz. Ha végigcsinálunk egy ilyen könyvsorozatot, az A1 kötet elvégzése után szorgalmas tanulás esetén már A2 lesz a tudásunk. A C1 kötethez pedig sok kiegészítő anyagot kell majd hozzátennünk, hogy szintet tudjunk lépni. A nyelviskolák nagy része óraszámot is megad az egyes szintekhez. Fontos tudni, hogy ez mindig a tanórák számát jelenti. Ezt még ki kell egészíteni otthoni munkával is, amit a nyelviskolák néha elfelejtenek hangsúlyozni.

Ha a KER előtt íródott könyvet találunk, amire a későbbi kiadásnál került rá a szint, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a szintjelzés félrevezető. Ez az alternatív, otthoni tanulásra szánt módszerekre különösen igaz. Ezek egyáltalán nem illeszkednek a KER-hez, és gyakorlatilag fölösleges velük kapcsolatban a KER szintjeiben gondolkozni. Ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az alternatív módszerek rosszabbak. Logikus az az érvelés, hogy míg a kurzuskönyvek célja a KER szintek teljesítése és a nyelvvizsga, az alternatív módszerek célja az adott nyelv megtanítása. Abban van igazság, hogy a kurzuskönyvek nem feltétlenül olyan sorrendben és tempóban mutatják be az információkat, ahogy az a nyelvtanulónak a legelőnyösebb lenne, az egyéni igényekhez pedig nyilvánvalóan nem tudnak alkalmazkodni. Van azonban olyan kurzuskönyv, ami úgy illeszkedik a KER-hez, hogy közben a nyelvet is hatékonyan tanítja, és az alternatív módszerek se érik el biztosan a célt, hiába nem köti őket a KER.

A KER és a nyelvvizsgák

A nagy nemzetközi nyelvvizsgák minden KER szinten nyújtanak lehetőséget a papír megszerzésére. A magyar rendszerben öröklődött alapfokú B1-re lett belőve, a középfokú lett a B2, a felsőfokú pedig a C1. Ha valaki átnéz egy négy-öt kötetes kurzuskönyvet, a nyelvvizsgák felől közelítve is azt fogja látni, hogy nem stimmel a dolog. Egy alapfokú nyelvvizsgához biztosan nem kell 3 kötetnyi tankönyv, a felsőfokúhoz pedig szinte biztosan kevés az 5. Ráadásul egy nyelvvizsga 60%-os teljesítése és 100%-os teljesítése között hatalmas különség van. Középfokú nyelvvizsgát simán lehet A2-C1 tudással tenni, nem csak B2-vel. (C2-vel azért remélem már mindenki a felsőfokúval próbálkozik.) Ez a pontatlanság párosul azzal a gonddal, hogy a magyar nyelvvizsgák nem eléggé KER-kompatibilisek. A KER egyáltalán nem tartalmaz fordítási készségeket, anyanyelvi ismereteket, tehát a fordításos feladat igazságtalan hátrányt vagy jogosulatlan előnyt jelent a vizsgázóknak attól függően, mennyire megy jól nekik. Én annak idején egy A2 szintű kurzuskönyv elvégzése után tettem a Rigó utcában középfokú nyelvvizsgát (német, Themen). Igaz ez a KER előtt volt, de ahogy a mostani mintafeladatokon látom, a helyzet nem sokat változott azóta. Az egynyelvű, nemzetközi nyelvvizsgák közül a nagyobbak sokkal jobban illeszkednek a KER-hez. Ha valaki nagyon kíváncsi a szintjére, egy ilyen vizsgának a próbatesztjét érdemes megcsinálni. Azt azért szeretném hangsúlyozni, hogy ezek a vizsgák is iskolai előrehaladást mérnek, nem “valódi nyelvtudást”. Valódi nyelvtudást ugyanis nem lehet mérni.

A KER és a valódi nyelvtudás

Néha látok olyan megjegyzéseket, hogy a C1 vagy a C2 a (művelt) anyanyelvi beszélő szintje. Nem igaz, hangsúlyozom még egyszer, az anyanyelvi beszélő kompetenciái nem egyeznek a KER kompetenciáival. Az eredeti angol változatban a C1 elnevezése “Effective operational proficiency”, a C2 elnevezése “Mastery”. Egyik sem jelent anyanyelvi szintet. A KER-ben mindig iskolai előrehaladásról, körülírható témakörök ismeretéről van szó. Magasabb szinteken egyre több olyan ismeretre van szükség, ami a hétköznapi életben nem megtanulható, nem elsajátítható. A régies, tájnyelvi, stilisztikai, esszéírási finomságokat sokszor könyvből kell pótolni akkor is, ha az adott nyelvterületen élünk. Ezzel szemben a KER nem vár el tőlünk olyan dolgokat, amikkel még az iskolázatlan anyanyelvi beszélők is tisztában vannak: TV-ből ismerhető kulturális utalásokat, közszereplők elhíresült mondásainak ismeretét. A négy alapkészség ráadásul csak akkor tud azonos szinten lenni, ha valaki szinte laboratóriumi körülmények között tanul, tehát úgy vesz részt egy nyelvtanfolyamon, hogy az adott idegen nyelven soha nem olvas, hallgat semmit, nem beszélget külföldiekkel, nem ír leveleket. Én például elsősorban azért tanulok nyelveket, hogy az adott kultúrát megismerjen, sok filmet nézek, olvasok. A hallás utáni értés és az olvasás nálam mindig előtte jár a másik két készségnek. Csak nehezen és pontatlanul tudom egyetlen KER szinttel meghatározni a tudásomat. A KER szintekkel leginkább annak érdemes foglalkoznia, aki nyelvvizsgázni szeretne.

A KER angol nyelven itt elérhető: http://www.coe.int/t/dg4/linguistic/cadre1_en.asp

Magyar nyelven pedig itt: http://www.nyak.hu/nyat/doc/ker_2002.asp

Tippek, tanácsok nyelvvizsgára készülőknek

Minden szinten igaz, hogy aki nyelvvizsgázni szeretne, annak érdemes megismerkedni az adott vizsga feladattípusaival. Ez nem jelenti azt, hogy vizsgatréning nélkül nem lehetne átmenni, de rengeteg pontot lehet nyerni egy kialakult vizsgarutinnal. Én azt mondanám, aki nagyon biztos a tudásában, annak elég az adott vizsga honlapján átolvasni, milyen feladatokkal fog találkozni, mindenki más vegyen felkészítő könyvet, próbateszteket. Minél gyengébb a tudásunk, annál jobb vizsgatréningre van szükségünk a siker érdekében.

Ha több könyv közül választhatunk, azt mindenképpen nézzük meg, hogy van-e megoldókulcsa (a kötet végén vagy letölthető formában), és hogy csak próbateszteket tartalmaz vagy összefoglalót is arról, milyen kommunikációs helyzeteket, nyelvtani szerkezeteket kéne ismernünk az adott szinten. A jobb felkészítő könyvekben általános tippek is vannak azzal kapcsolatban, hogyan érdemes nekiállni egy-egy feladattípus megoldásának, mire érdemes figyelni. C1-C2 szinten különösen nagy szükség van a feladattípusok megismerésére és a célirányos készülésre. Könnyen találkozhatunk például olyan esszéírási feladattal, ami még 10-15 külföldön töltött év után se megy, mert nem ismerjük az adott esszétípus formai követelményeit. Előfordulhat, hogy lektorálni kell egy szöveget a vizsgázónak, és az is, hogy előadást kell tartani adott időtartam hosszúságban, nyilván a megfelelő módon felépítve a szöveget.

A felkészüléshez találjunk olyan időpontot és helyet, amikor egyedül, teljes nyugalomban tudjuk megoldani a feladatokat. Tanulni lehet háttérzajjal, ellopott 5-10 percekben, de vizsgára készülni nem. Ha egy adott vizsgarész 90 perc, azt üljük végig koncentrálva. Ne legyen telefon, internet, zavaró tényező közben.

Szóbeli vizsga

A vizsgák lebonyolításának és értékelésének nagyon szigorú szabályai vannak. Még magasabb szinteken sem igaz, hogy a vizsgáztató azt kérdez, amit akar. A szóbeli vizsgára is fel lehet készülni a lehetséges témakörök megismerésével, a feladattípusok begyakorlásával. Sokan nem a nyelvtudás hiánya miatt buknak el a szóbelin, hanem azért, mert nincs kialakult véleményük egy adott témáról, vagy nem tudnak róla folyamatosan, hosszan beszélni. A legfontosabb tanács, amit a szóbelivel kapcsolatban tudok adni, hogy nem kell igazat mondani. Az legyen a “véleményed”, amiről tudsz beszélni, amihez ismered a szavakat, azokat a dolgokat szeresd, amiknek tudod a szókincsét, nyugodtan kreálj magadnak családtagokat, hobbikat. A kínos csöndet kerüld el, ez a lényeg.

A szóbeli vizsgák minden szinten egy limitált témakészlettel dolgoznak. Magasabb szinteken nincs jelentősen több lehetőség a témákra, hiába kell elméletileg sokkal többet tudni. A környezetvédelem például tipikus B2-C1 téma. Érdemes átnézni egy új kiadású kurzuskönyvet az adott szinten, az tartalmazni fogja a leggyakoribb témákat. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ezekre a témákra nem csak szókinccsel, de mondanivalóval is készülni kell. Ennek nagyon egyszerű az oka: a hétköznapokban ritkán szoktunk arról beszélgetni, félünk-e a génkezelt élemiszerektől vagy az üvegházhatástól, és egy sima “nem” kevés lesz az 5-10 perc kitöltésére. A kurzuskönyvekből nagyon szépen össze lehet gyűjtögetni azokat a paneleket, amikbe tudunk kapaszkodni egy-egy témánál, amikkel tovább tudjuk vinni a beszélgetést. Ha választhatunk több téma közül, ne azt válasszuk, amelyik tetszik, hanem amelyikről többet tudunk beszélni. Ha átnéztük a témákat, érdemes a 3-2-1 nevű módszert kipróbálni. Ez azt jelenti, hogy először 3 percet beszélünk összefüggően valamiről (írásban készíthetünk előtte vázlatot, de nem olvashatjuk beszéd közben), aztán 2 percet, végül 1 percet. Ahogy rövidül az időkeret, úgy lesz nyelvileg egyre megformáltabb, tökéletesebb a szöveg. Az 1 perces változatra valószínűleg a vizsgán is emlékezni fogunk.

Hallás utáni értés

A hallás utáni értés gyakran a legproblémásabb vizsgarész, és ezen nem is igen lehet csodálkozni. Nagyon kevés könyv tanítja jól ezt a készséget, sokszor már a kezdetektől fogva a tesztelés az egyetlen feladattípus, amivel találkozunk. Hallunk egy szöveget, és kérdésekre kell válaszolnunk, lehetőségek közül kell választanunk, ami megmutatja, hogy értettük-e a dolgot. Hatalmas szükség van pedig a fonémakészlet megismerésére, a részletek megfigyelésére, nem csak a hallás utáni értés, de a kiejtés miatt is. A készségfejlesztésnél általában igaz az a szabály, hogy az egyszerűbb készségektől kell kezdeni, és csak úgy lehet a nehezebbek felé haladni. A legtöbbször tehát rosszak az alapok, amit később már nagyon nehéz helyrehozni. A második probléma a feladat életszerűtlensége, spórolás miatti túlbonyolítása. A valóságban a lehető legritkábban kell “kép nélkül” megértenünk valakit, a rádióhallgatás és a telefonálás tartozik csak ide. Legtöbbször látjuk a beszélő gesztusait, szájmozgását, átéljük a szituációt. A sokszor torz magnóból szóló kép nélküli hang értelmezése nehezebb, mint a valóságban előforduló helyzetek. A harmadik probléma pedig az, hogy két tevékenységet kell végezni egyszerre, mert miközben hallgatjuk a szöveget, el is kell olvasnunk a kérdéseket, és le is kell írnunk a választ. A vizsgatréning elsősorban ezt a harmadik problémát tudja megoldani vagy legalábbis enyhíteni. Segíthet, ha már a kezdetektől fogva anyanyelvi anyagok (például sorozatok) otthoni fogyasztásával egészítjük ki a tanulást. Érdemes minél többféle földrajzi változattal, beszélővel találkozni, főleg ha C1-C2 szint a célunk.

Olvasott szöveg értése / fordítás magyarra

Ennél a feladattípusnál a legnagyobb buktató általában a rossz időbeosztás. Míg a hallgatásnál követjük a magnó utasításait, az olvasásnál kaphatunk 4-5 feladatot egy adott időtartamra, amit nekünk kell beosztani. Mindenképp érdemes órával felkészülni, és tartani az időkeretet. Az iskolások nagyon jól érzik, mennyi 45-50 perc, de az idősebbeknek már nincs meg ez a képessége. Sokan elidőznek az első feladaton, ellenőrizgetik a választ. Nem szabad, ki kell alakítani az érzést, mire mennyi idő van, tovább kell lépni, ha megvannak a válaszok. C1-C2 szinten előfordulhat, hogy brutálisan gyorsnak kell lennünk, itt is és a fogalmazásnál is. A legnagyobb bajban az van, akinek magyarul is rossz a szövegértése. B2 szinten esetleg, afölött viszont már biztosan fel kell ismernünk a rejtett, mögöttes jelentést, meg kell értenünk a teljes szöveg üzenetét, az iróniát. Ez a képesség csak minőségi olvasással javítható, de egy célzott vizsgatréning legalább azt meg tudja mutatni, hogy milyen jellegű kérdésekre számíthatunk, az is segít, ha megértjük, igenis kaphatunk kérdést a teljes szöveggel kapcsolatban. Ennél a feladattípusnál sok vizsgán be szoktak csempészni nyelvhelyességi kérdéseket is. Ha kétnyelvű vizsgát kell tennünk, tehát fordítanunk kell, számítsunk rá, hogy a magyar nyelvi ismereteinkre is szükségünk lesz. Hatalmas előnyben van, aki gyorsan és szépen fogalmaz magyarul. Aki iskolásként készül a nyelvvizsgára, annak nagyon ajánlom, hogy vegye komolyan a magyar nyelvtan tanulását, és olvasson minél többet, akkor is, ha a magyarra nincs szüksége a továbbtanulásnál. A nyelvtani fogalmak megértése, elsajátítása szintén hatalmas előnyt jelent az idegen nyelvek tanulásakor.

Fogalmazás

Ez az a vizsgarész, amihez a leginkább szükséges a nyelvtan ismerete. Itt is igaz, hogy érdemes a szintünknek megfelelő kurzuskönyvet átnézni, hogy láthassuk, melyek azok a szerkezetek, amiket a szintünkön ismerni kell. Sok kurzuskönyvnek a végén van nyelvtani összefoglaló, ennek az átolvasása is elég lehet. Ha van legalább egy pár hét a felkészülésre, érdemes egy megoldókulcsos nyelvtankönyvet végigcsinálni. Próbáljuk meg a szintünknek megfelelő szerkezeteket változatosan használni, ha valamit nem kell tudnunk, és nem is vagyunk biztosak benne, azt ne erőltessük, de a túlzott egyszerűségre se törekedjünk. Sok időt veszítünk, ha kétszer írjuk meg a fogalmazást (piszkozat és tisztázat). Ha lehet, érdemes megtanulni vázlatot készíteni, és abból elsőre megírni a végleges szöveget.  Nagyon hasznos átnézni a szövegtípusok formai szabályait, a levelek megszólításait és elköszönéseit, valamint a szövegkohéziót biztosító elemeket: a kötőszavakat, a bekezdések elejére írható paneleket. A fogalmazás témái nagyjából ugyanazok, mint a szóbeli vizsga témái ugyanazon a szinten. Amit a szóbelire átnéztünk, annak itt is nagy hasznát fogjuk venni. Ha olyan vizsgát teszünk, ahol lehet nyomtatott szótárt használni, a vizsga előtt ismerkedjünk meg a szótárral, és ha kell, kérjünk kölcsön “egy okosabbat”. Sok szótárban van levélminta, sőt akár nyelvtani összefoglaló is. Elsősorban az úgynevezett tanulószótárak között érdemes keresgélni. Minél több segítségünk van a vizsgán, annál könnyebb lesz a helyzetünk.

vissza